A szerencsi ötre néggyel válaszoltak a sárospatakiak

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei II. osztályú bajnokság 26. fordulója keretében a Hegyalja kapuja adott otthont a Szerencs VSE – Sárospataki TC mérkőzésnek. A Kelet csoport szomszédvárainak összecsapására mintegy háromszázan voltak kíváncsiak, és akik kilátogattak a járási székhely szép környezetben lévő sporttelepére, nem csalódtak, nagy küzdelmet és kilenc gólt láthattak.

A jók ellen jól

– A szünetben 3–2-re vezettünk, végül 5–4-re kikaptunk, és ez súrolta a csoda határát – idézte vissza lefújás utáni nyilatkozatának egy részletét Kovács Gábor, a Bodrog-partiak szakosztályvezetője. – Tizenegyen voltunk, csere nélkül szerepeltünk, és így is kiszolgáltuk szép számú szurkolótáborunkat. Mindig hangsúlyozom, hogy az eredményes focihoz több alkotóelemre van szükség, s mi egyikben-másikban jól állunk, némelyikben pedig gyengélkedünk. Utóbbiakkal kezdem: a pontvadászat rajtja előtt arról beszéltem, hogy már akkor is elégedettek leszünk, ha a találkozóinkra teljes létszámban ki tudunk állni. Kevesen vagyunk, ráadásul egyre fogyunk, hiába minden igyekezetünk, a labdarúgás népszerűsége a végeken már nem a régi. Persze könnyen lehet, hogy a ránk jellemző pénzszűke is befolyásolja tevékenységünket, a nálunk szolgáló labdarúgók ugyanis nem fognak meggazdagodni, a hozzánk leigazoltak a klubért, továbbá a város színeiért küzdenek, bankszámláikat nem fogják hizlalni. Önkormányzatunk biztosítja a működésünkhöz nélkülözhetetlenül szükséges alapot, támogatókban és mecénásokban azonban hiányt szenvedünk. Kisebb és nagyobb cégek ugyan szép számmal vannak településünkön és a környéken is, ígéreteik beváltásával azonban egyelőre hadilábon állunk. Ebbe a helyzetbe nem nyugszunk bele, és erőteljes lépéseket teszünk annak érdekében, hogy egymásra találjunk. Ezek után az erősségeinkről szólok: igazán szép a pályánk, szociális létesítményünk nívója eléri az NB III.-as szintet, és az utánpótlás-nevelésünkre is büszkék lehetünk.

Szétszakadt a mezőny

A 38 pontos sárospatakiak a középmezőnyben tanyáznak, nyolcadik helyüktől feljebb vagy lejjebb sem léphetnek már, hiszen a hetedik Gönccel szemben 13 egység hátrányt halmoztak fel, igaz, a kilencedik Sátoraljaújhelyre eddig 10 pontot vertek, és már csak négy forduló van hátra.

– Most a hatodik lépcsőfokon álló Pácint fogadjuk, és nem félünk a találkozótól – folytatta Kovács Gábor. – Nekünk a jók vagy a jobbak ellen hagyományosan megy a játék. Most idegenben szorítottuk meg a bajnoki címre is esélyes Szerencset, korábban megvertük az éllovas Erdőhorvátit és a negyedik Abaújszántót, a pillanatnyilag harmadik Tokajjal szemben viszont alulmaradtunk. A mezőny egyébként kettészakadt, az éremre hajtók jócskán felülmúlják a középen tanyázókat, hogy az alsóházról már ne is beszéljek. A manapság divatos fogalmat idézem: ár- és értékarányban nézve a dolgainkat azt kell mondanom, hogy megfelelően teljesítünk, nem kell szégyenkeznünk, aztán majd leszünk még jobbak is. A múltunk büszkeséggel tölt el bennünket, a jelenlegitől sikeresebb jövőnkben pedig töretlenül hiszünk. A nagyok átlagéletkora éppen a legideálisabb, a huszonhét esztendő azt ígéri, hogy a soron következő idények előtt az eddigiektől bátrabban szőhetünk terveket.

A jó csapatok ellen nekünk is jobban megy a játék - Kovács Gábor

Érmekért játszanak

A szakosztályvezető ezután lelkesen mesélt arról, hogy szorgalmas és kiválóan képzett szakembergárdával rendelkeznek, eredményes kapcsolatokat ápolnak a különböző szintű oktatási intézményekkel, mégis messze állnak a hurráhangulattól.

– Ami nem tetszik nekünk, és személyesen nekem sem, az a toborzás ügye – kesergett Kovács Gábor. – Valamikor azt mondtuk, hogy a gyerekeket lasszóval kell fognunk a futballra, manapság pedig különösen igaz ez a megállapítás, bár az is helytálló, hogy sokan az ifjúsági és a felnőttkor között tűnnek el a rendszerből. Nálunk még nincs nagyobb baj, hiszen a tizenkilenc és tizenhat éveseknek kiírt csoportokban csapataink éremért játszanak, az U14-es mezőnyben pedig elsők lettünk. Megbecsüljük ezeket a mutatókat, és azon fáradozunk, hogy egyre nagyobb szerepet adjunk tehetséges juniorjainknak, akiket minél hamarabb be akarunk építeni a felnőttegyüttesünkbe.