Focimatiné a belvárosban

Talán csak a kánikula volt az oka, de olyan hangulat uralkodott az egyik népszerű kocsma teraszán, mint mikor a vasárnapi húsleves után kötelező jelleggel Forma-1-et néz a család. Az első félidő izgalmai sem indokolták a feszült körömrágást, úgyhogy a kedélyes baráti beszélgetések, a gyöngyöző fröccsök, limonádék és jéghideg sörök voltak a főszereplők.

Néhány „hajrá magyarok!” bekiabálás megtörte a szieszta jellegű közös meccsnézést, és persze megtapsoltuk a sikeres védekezést, veszélyes támadást.

Jucus és Dani a konyhafelújítást hagyták ott egy kicsit a meccs kedvéért. – Úgy érzem, sajnos az lesz a vége, mint a portugálok ellen. Tartjuk magunkat, és talán a kontrákban bízhatunk, esetleg egy-két pontrúgásban, de a francia válogatott erősebb. De nagyon szurkolok, hajrá magyarok! – mondta el véleményét Dani, aki szerint az olaszok nyerik el végül a trófeát.

Felébredt a csapat és a szurkolók is

Az első félidő hosszabbításában viszont felrobbant a terasz, a magyar válogatott megszerezte a vezetést a világbajnok franciák ellen. A csöndet megtörte az örömmámor és a csendespihenő intenzívebb szurkolásba csapott át.

Sokan mosdóba sem mertek elmenni, mert a mérkőzés olyan feszültté vált, hogy bármelyik pillanatában történhetett olyan esemény, amiről senki nem akart lemaradni. A fiúk elkezdtek focizni, és remekül játszottak, benne volt a második gól is a levegőben, több helyzet is kialakult a francia kapu előtt.

Hiába azonban a sok veszélyes helyzet, régi bölcsesség, hogy a focit gólra játsszák. A 66. percben Griezmann találatával kiegyenlítettek a világbajnokok.

A 75. percben a borsodi virtus is besegített: pályára léphetett Cseri Tamás.

Az utolsó 10 perc elején megállt a levegő, a feszültség kézzel fogható volt, mikor 4 percet hosszabbított a játékvezető.

Hatalmas megkönnyebbüléssel egy emberként ordított fel a szurkolótábor, nagyszerű második félidő után: Magyarország–Franciaország 1:1