Újra megmérettetné magát a Spartathlonon

Az idei Athén és Spárta közötti 246 kilométeres versenyre – korábbi győztesként – indulási jogot kapott Bogár János, a Fancsalban élő hosszútávfutó-legenda is, aki szeretne élni ezzel a lehetőséggel.

Borsos a nevezési díj

– Régóta terveztem, hogy visszatérek Athénba és rajthoz állok a maga nemében egyedülálló erőpróbán, a világ leghíresebb és egyik legnehezebb ultramaratonján, de eddig különböző okok miatt nem jött össze a dolog – tudtuk meg Bogár Jánostól. – Az elmúlt évtizedekben megtapasztalt, egyre nagyobb érdeklődés miatt jó ideje a szervezők sorsolás alapján döntenek arról, hogy kik kapnak indulási jogot, amely így egyfajta szerencsefaktor. Nemrégiben tudtam meg a 2019-ben ötödikként célba érkezett Simonyi Balázstól, aki jóban van a görög rendezőkkel, hogy aki egyszer nyert a Spartathlonon, annak automatikusan felajánlják az indulás lehetőségét, tehát nem kell a sorsolás eredményére hagyatkoznia. Ez a tudat és a magyar hosszútávfutók tavalyi nagyszerű sikerei – Maráz Zsuzsanna és Bódis Tamás győzelme, Csécsei Zoltán második helye – adták az újabb motivációt, egyben célt is számomra, hogy ismét eljussak az athéni rajthoz, mely jelen állás szerint eredeti időpontban, ugyanúgy, mint az 1983-as kezdetek óta mindig, szeptember utolsó péntekén lesz. Mivel az 1991-es győzelmem után megajánlott indulási jog nem jár együtt a nevezési díj elengedésével, az utóbbi hetekben azon dolgozom, hogy előteremtsem a meglehetősen borsos, 1100 eurós összeget, amelyet június 20-ig kell befizetni. Ehhez jön hivatalos kísérőm, egyben párom, Varga Ildikó 600 eurós nevezési díja és a két repülőjegy Athénba. Sajnos jelenlegi helyzetemben – fancsali közcélú munkásként – nem rendelkezem a szükséges anyagiakkal. Nem vagyok egyedül ezzel a problémával, mert például tavaly hét besorsolt honfitársunk nem tudott elutazni erre a nagyszabású görög versenyre. Nagy megtiszteltetés és öröm, egyben szívmelengető érzés, hogy eddigi támogatóim mellett a hazai futótársadalom tagjai, csoportosulásai, sőt civilek is összefogtak annak érdekében, hogy lehetőségeikhez mérten segítsenek.

Heti 200 kilométer

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Hegyalja 2050 SE színeit képviselő Bogár Jánosnak élete a futás, elmondása szerint olyan ez számára, mint a levegővétel. Az elnyűhetetlen örökifjú július végén lesz 56 éves, de ma is olyan töretlen lelkesedéssel és alázattal rója a kilométereket, mint az elmúlt évtizedekben mindig.

– Az edzésekkel ezúttal sem lesz baj, egyrészt tudom, hogy mire van szükség a táv teljesítéséhez, másrészt pedig nem akarok csalódást okozni eddigi segítőimnek – hangsúlyozta. – A csontkinövéses sérülésem is szépen alakul, nem zavar már a felkészülésben. A heti edzésátlagom jelenleg 200 kilométer, a hétvégenként letudott 70-90 km-es tréninghez naponta hozzáteszek mintegy 20-at. Ami a szeptember végén várható eredményt illeti, reálisan látom a helyzetet, az esélyeimet. A rendkívül erős nemzetközi és szerencsére egyre erősebb magyar mezőny számomra már egy teljesen más műfaj. Nincsenek hiú reményeim, persze ahogy mindig, ezúttal is mindent megteszek majd, hogy kihozzam magamból a maximumot, de nem tudom, ez mire lesz elég. Hagyományos értelemben vett eredményhirdetés egyébként nincs Spártában, de valamennyi teljesítőnek átadják a babérkoszorút. Ezt az ereklyét újból szeretném hazahozni.

Sikerek

Bogár János további kiemelkedő eredményei között tartják számon az 1994-ben, a 24 órás futásban elért Európa-bajnoki aranyérmét. 1995-2009 között hétszer győzött a rangos madridi 100 km-es nemzetközi versenyen. Hatszor nyerte meg a Bécs–Pozsony–Budapest szupermaratont, hétszer diadalmaskodott a Békéscsaba–Arad Szupermaratonon és kétszer (2007, 2012) hirdették ki elsőként az UltraBalatonon. 2019-ben első lett a Kassa–Miskolc ultramaratonon. A 2007-ben az év hazai ultrafutójának megválasztott kiváló sportember 2011-ben megkapta a NOB Fair Play-díját, 2016-ban pedig bekerült a magyar ultrafutás dicsőségcsarnokába.

(A borítóképen: Varga Ildikó és Bogár János)