Aranyért utazik Tbiliszibe

A hajdani kiválóságukat és az egyik jelenlegi edzőjüket nemes egyszerűséggel éremhalmozónak nevezik a piros-fehéreknél. Erre ezzel a magyarázattal szolgált az érintett:

– Aktív időmben minden korosztályban szereztem magyar bajnoki címet, az öregfiúk között pedig három világbajnoki aranyérmem, tizenkét ezüstöm és hét bronzom van. Amikor epés megjegyzést akarnak elsütni rajtam, azzal dobnak meg, hogy ez a lista nem is olyan rossz.

Jövőre jubilál

Az idő rohan: a Diósgyőri Birkózó Club oszlopos tagja ötvenhat éves, és jövőre lesz öt évtizede annak, hogy „házasságot” kötött az általa imádott műfajjal.

– Ez olyan régen volt, hogy szinte nem is emlékszem rá – folytatta Lakatos Győző. – 1970-et írtunk, és Túrkevén történt. Onnan 1984-ben kerültem a diósgyőriekhez, ahol kiváló volt a légkör, a hangulat, és a társaság rögtön befogadott. Igyekeztem, szerintem a szorgalmas sportolók táborához tartoztam, sőt elnyűhetetlenként tartottak számon. Ennek ékes bizonyítéka, hogy negyvenkét esztendősen a felnőtt magyar bajnokságon nyomtam az ipart. Már egy évtizede vagyok a diósgyőriek trénere, és remélem, hogy még legalább ugyanennyi megadatik majd nekem.

A kérdésre, hogy mivel tartja magát karban, így felelt:

– Természetesen a birkózással, futballnyelven szólva máskülönben nem rúghatnék labdába. Hetente kétszer-háromszor gyakorlok az edzőpartnereimmel, Balogh Istvánnal, Jászkai Imrével és Sipkei Károllyal, de olykor a szakosztályunk fiataljai is beállnak közénk. Most is ugyanazokat a fortélyokat kell előadnom, mint valamikor, és szintén ugyanazokat a nehézségeket kell legyőznöm, mint gyerekként vagy felnőttként. Sőt, mivel elszaladtak az éveim, már nehezebben mozgok, aztán itt fáj, ott fáj, amott fáj, a sérülések is könnyen előjönnek, persze, az ellenfeleim ugyanebben a cipőben járnak. Némi szarkazmussal mondva azzal nyugtatgatom magam, hogy ha nem érzem a csontjaimat vagy az ízületeimet, akkor a foglalkozásaimon rosszul dolgoztam.

A negyedikért

Lakatos Győző számára a szezon még nem ért véget, ugyanis Sipeki Károllyal nekivágnak a következő vb-nek.

– A grúziai Tbiliszibe repülünk október 6-án – tekintett előre. – Elsőéves vagyok az 55–60-asok között, a 88 kilós mezőnyben indulok, és még nem tudom, hogy hány ellenfél kerül az utamba. Lehetünk heten-nyolcan, de akár húszan is. Szeretnék első lenni, az a célom, hogy Jászkai Imrét felülmúljam. Iminek négy veterán világbajnoki aranya van, nekem csak három, ezeket a medáliákat szabadfogásban nyertem, most végre kötöttben is szeretnék diadalmaskodni.