Gyűjteményben 200 év

– Különös története van a könyvemnek – mondja az Észak-Magyarországnak Kmeth Jolán, aki elöljáróban megjegyzi, ez az első kötet, ami Borsodgesztről valaha megjelent. Kmeth Jolánról nemrég írtunk, amikor arról számolhattunk be, hogy gyűjteményei, kézművessége, a magyar kultúráért végzett tevékenysége miatt a magyar kultúra lovagjává ütötték.

– A 2010-es évek elején történt, hogy rendeztem egy kiállítást a településen, ahol a saját kézműves munkáimat, többek között nemezeket, festett bútorokat, tojásokat mutattam be. Hatalmas volt iránta az érdeklődés – meséli. Kmeth Jolán egyébként az ezredforduló környékén költözött a településre, addig, mondhatni, azt sem tudta, hogy Borsodgeszt a világon van. – Több középkorú és idősebb asszony keresett meg, mondták, ők is hasonlókat csinálnak. Ez indított el, hogy kutassam a borsodgeszti népművészetet. Nyitott szemmel jártam, több és több otthonba juthattam el, és láttam, milyen kézimunkák díszítik az ajtókat, ablakokat, asztalokat, hokedliket, milyen falvédők díszítik a falakat. Akkor jött az ötlet, hogy az ő kézimunkáikat is összegyűjtsem, kiállítsam.

Gazdag anyag gyűlt össze

42 kiállító mutathatta meg alkotásait, még a színpadra is jutott a tárgyakból a kultúrházban. Kmeth Jolán meséli, mennyire gazdag anyag gyűlt össze: teknőtakarók, szakajtókendők, a batyuzáshoz használt úgynevezett batusruhák. A legkedvesebbek a lakodalmas szokásokhoz kötődnek: násznagy- és vőfélykendők.

– Szép sorozat lett, olyanynyira, hogy pályáztam is vele a Magyar Néprajzi Társaság által kiírt Tradíció 2020-as pályázatra, és kiváló minősítést kaptam – jegyzi meg. Aztán az idős asszonyok történeteit, régi fotóit is összegyűjtötte, valamint fia, Fónyad Csaba profi fotói is sokat segítettek (mintha sejtette volna, hogy édesanyja egyszer könyvet ír, olyan részletességgel fotózta be a kiállítási anyagot), hogy összeálljon egy kötet.

– Nemcsak a kézimunkákat és fotóikat tartalmazza a könyv – magyarázza a szerző –, hanem bemutatom a népszokásokat, azok történetét, alakulását a településen. Nyolc év munkája van a kötetben. A 42 kiállító később 80 kézimunka-készítőre bővült, és 150-200 évre visszamenőleg szerepel benne a helyi asszonyoknak köszönhetően a leletanyag. Elemzem stílusukat, technikáikat és azt is, hogyan változtak az idők során.

Kmeth Jolán elmondja, az 1950-es, 60-as évekig még éltek az eredeti népszokások, technikák, használták az egyénre, a közösségre jellemző jeleket, majd ezek elkezdtek egyszerűsödni, halványulni. Mára mindössze három, idősebb asszony foglalkozik kézimunkával a településen, és csak egyetlen otthonról tud, amelyet díszítenek is ajtó- és ablakdíszek, drapériák.

A Haza vágyom csendes kis falumba kötet Borsodgeszti kézimunkák és népszokások alcímmel a napokban látott napvilágot, és április 9-én délután 5 órakor mutatják be a településen.

– Valami meglepetés is elhangzik majd aznap – árulja el a szerző, és megtudjuk azt is, hogy lakodalmas népszokásokhoz kapcsolódó élő bemutató is várja majd az érdeklődőket.

(A borítóképen: Kmeth Jolán egy szépséges kézimunkával. Fotó: Fónyad Csaba)