„A miskolczi népnek büszkesége”

Vannak olyan példás életű, nagy megbecsülésnek örvendő személyek városunk történelmében, akik megérdemelnék, hogy a mai Miskolcon is mindenki ismerje nevüket. Horváth Lajos egyike ezen nagyságoknak. 
 

Mindig Miskolc érdekeit képviselte 
 

Székudvari Horváth Lajos – jogász, politikus, a főrendiház tagja, Miskolc díszpolgára, a Miskolci Ügyvéd Egylet, a Miskolci Nemzeti Színház Rt., a Miskolci Takarékpénztár és az Önkéntes Tűzoltó Egylet elnöke –, 1824-ben született Alsózsolcán. Apja, Horváth József a Vay család birtokának főkormányzója volt, és vármegyei táblabíró több megyében. Iskoláit Miskolcon, Debrecenben és Pozsonyban végezte. Jogászhallgatóként részt vett az 1843/44-es országgyűlés munkájában. 1846-ban a Helytartótanács gyakornoka. 

1848-ban Szemere titkáraként dolgozott a Belügyminisztériumban. 1849-ben a kormányt követve Debrecenbe menekült, itt a hivatalos közlönyöket szerkesztette, Lévay Józseffel együtt. Később a korona menekítésében és elrejtésében is segédkezett. Orsovánál menekülhetett volna az országból társaival, azonban ő visszafordult, és nem hagyta el Magyarországot. Egy ideig bujkált, majd – 1851-ben – amikor a volt miniszteri tisztviselők kegyelmet kaptak, ügyvédi irodát nyitott Miskolcon, de a politikától visszavonult. 

1861-ben újra politikai pályára lépett, ekkor lett először a városi közgyűlés tagja. Az 1865-ös országgyűlésen képviselte először városunkat – Vadnay Lajos képviselő halála után. A kiegyezés utáni törvényjavaslatok újratárgyalásakor is aktív szerepet vállalt. Az uralkodó koronázásának jegyzőkönyvét is ő vezette. 
A Deák-párt tagja volt, Deák Ferenccel jó viszonyt ápolt. 1869-ben nem választották újra képviselőnek, de 1872-től ismét ő képviselte városunkat, 28 éven keresztül. Többször kérték fel az igazságügyi tárca vezetésére, ő ezeket a kéréseket rendre visszautasította. 

1873-ban az ő javaslatára választották meg polgármesternek – illetve hosszabbították meg főbírói mandátumát – jó barátját, Losonczi Farkas Károlyt. Arany Jánossal is barátságot kötött az első képviselői korszakában. 1873–74-ben a Huszonegyes bizottság tagja. 

1878-ban ő hozta Miskolcra báró ­Wenckheim Bélát, a király személye körüli minisztert, hogy a nagy árvíz okozta károkat a saját szemével lássa. 
A kormánypárt boszniai politikája miatt szakított velük, és kilépett a Szabadelvű Pártból. A Nemzeti Párthoz csatlakozott, bár bizonyos kérdésekben a kormánypárttal tartott a szavazáskor, mert az elveit nem dobta el. Ő mindig Miskolc érdekeit képviselte. A politikai riválisai is a legnagyobbak között emlegették. Kiváló szónok volt, mégsem volt az a beszédes ember. 

A Vasárnapi Ujság így írt Horváth Lajosról: 
„A miskolczi kaszinónak bölcse, a miskolczi népnek büszkesége, egyuttal a képviselőháznak is nevezetes jelensége.” 
(Vasárnapi Ujság – 1880. március 14.) 

Miután 1898-ban visszavonult a politikától, Ferenc József a főrendi ház tagjává nevezte ki. Visszavonulása után is élénken érdeklődött Miskolc viselt dolgai iránt, rajongott városáért. A törvényhatósági jogú városi cím elnyerésének egyik élharcosa volt. 1910-ben Miskolc városa díszpolgárává választotta, Lévay Józseffel egyetemben. 

1911. március 12-én hunyt el, és mivel közvetlen leszármazottai nem voltak, szeretett városára hagyta vagyonának jelentős részét. 

Összesen 262 ezer koronát hagyott közcélokra, ebből 100 ezer koronát kapott Miskolc városa – ennek kamataiból Lévay Józsefet évi 800 korona illette meg –, a református gimnázium 60 ezer, az avasi templom 50 ezer koronát kapott, míg a Borsod-Miskolczi Közművelődési Egyesület 6000 koronát. 

„Horváth Lajos élete és halála örök életre ragyogó példája marad a közéleti önzetlen és eredményes működésnek, és megérdemli, hogy nevét minden időkben a legnagyobb tisztelettel és becsüléssel emlegessék.” 
(Miskolczi Napló – 1911. március 14.) 

Idézet dr. Szentpáli István polgármester gyászbeszédéből: 
„Tisztelt gyászoló közösség! 
Kidőlt hát ez a hatalmas nagy ember is, legnagyobb közöttünk, aki olyan volt, mint egy óriás az erdőtől messze eső magasban álló százados tölgy, mely mellett a többi fák csak törpéknek látszanak. 
Agyvelejéből eltűnt a villanyos szikra, holott egykor gondolkodásának képessége, ítélő képességének ereje és szabatossága, következtetéseinek szigoru logikája által nemcsak egy város tanácskozásainak, hanem az ország­gyűlés képviselőházának is tisztelt és mindenki által figyelembe vett irányító és vezető tagja volt. [...] 
Igen, a legjobban és legerősebben a mienk voltál, nekünk éltél, egész életedet, tevékenységednek legértékesebb részét ennek a városnak szentelted. A város fejlődésének, melynek alapjait a kövezetvám kieszközlésével, a regálé megváltásával te zartad le, Örök hálára vagyunk érte kötelezve. 
Mindnyájunk tisztelete és hálás megemlékezése kísérjen utolsó utadon. Menj nagy hallottunk, pihenj nyugodtan az Avas oldalán, amelyet még most is annyira szerettél, a Szemere Bertalan sírjához közel, akinek életében is munkatársa voltál. 
Lássa ez a város folytonos példaadásul a Te sírodat, és ha van túlvilági élet, lásd Te is ennek a városnak a haladását, és érezd azt, hogy nem éltél hiába, mert munkálkodásodnak örök nyomai itt maradnak.” 
(Miskolczi Napló – 1911. március 16.) 

Síremléke az avasi temetőben található. Emlékét a város megőrizte. Mivel Horváth egykoron 1000 forintot adományozott az Avas felső részének rendbetételére, ezért kapta a kilátó környéki rész a Horváth-tető elnevezést. Nevét utca is őrzi, a város napján pedig Miskolc mindenkori polgármestere koszorúzza meg a sírját. 

(Folytatjuk...) 
 

Források

Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes hely­irata IV. – Horváth Lajos 
Wikipédia – Horváth Lajos-szócikk 
Vasárnapi Ujság – 1880. március 14. 
Miskolczi Napló – 1910. március 24. 
Miskolczi Napló – 1911. március 14. 
Miskolczi Napló – 1911. március 16. 
1892–1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Ország­gyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892. 1. Képviselőház • A) Magyarországiak • Horváth Lajos 
Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000) 2. Sándor István: Egy országgyűlési képviselő Miskolc szolgálatában. (Horváth Lajos 1860-as, 1870-es évekbeli közéleti tevékenységéből) 
1905–1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm-féle országgyűlési almanach 1905–1910. Budapest, 1905. 18. Főrendiház • XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok • Horváth Lajos