Félreértések, kabarétréfák, víg játék (videóval)

Georges Feydeau remekbe szabott vígjátékát mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház pénteken este 7-től a nagyszínpadon.

Fotó: Bujdos Tibor

Mi is kell egy jó vígjátékhoz? Először is rögtön legyen egy ember, akiből kettő van, pontosabban legyen két ember, akik külsőleg teljesen egyformák, de élethelyzetüket tekintve a lehető legtávolabb vannak egymástól. Mondjuk az egyikük legyen egy biztosítótársaság igazgatója, a másik pedig egy alkoholista, kisegítő alkalmazott egy kuplerájban. Normál esetben találkozhatna-e ez a két ember, vagy előfordulhatna-e a fent említett igazgató egy kuplerájban? Nem. De erre való a vígjáték, szélsőséges élethelyzetek megteremtésére és megmutatására. Mi kell még...? Természetesen féltékenység, félreértések, mulatságos helyzetek, jó poénok, s hogy a szélsőségekről kiderüljön, hogy minden dolog valahogy önmagában hordozza a maga ellentettjét is, hisz minden szélsőség torzulás és az „igazság”, a „normalitás”, az valahol középen van. Ha eddig eljutunk, máris megszületik a Bolha a fülbe, Feydeau remekbe szabott vígjátéka.

Mérnöki pontossággal

„Feydeau talán azért a legnépszerűbb és a legtöbbet játszott vígjátékírók egyike, mert darabjai olyan mérnöki pontossággal megkonstruált szerkezetek, ahol az építőkockák mindegyike a nevetést, a nevettetést igyekszik szolgálni. Ami ezáltal létrejön, az egy teljesen abszurd világ. Névazonosság, félreértések, kabarétréfák, egy hasonmás, egy szájpadlás nélküli ember, folyamatos kavarodás, pikáns jelenetek, az álszent polgári erkölcsök kifigurázása, egyszóval: bohózat, igazi víg játék” – mondja Rusznyák Gábor, az előadás rendezője.

Hozzáteszi, a nevettetés jóleső „kényszere” mellett igyekszik egy saját maga számára is átélhető történetet elmesélni. „Ez egy szövegváltozat. Átirat. Próbáltam a jelen időhöz közelíteni a szöveget, így a helyzeteken, viszonyokon, dramaturgián is változtattam itt-ott – remélem, hasznára cselekedtem az alapműnek és nem a kárára – veti közbe. – Többféle dolog van, amin nevetni tudunk, és a nevetésnek meg többféle minősége, próbál az ember úgy szórakoztatni, hogy közben ne csak valami pillanatnyi, illékony örömöt adjon. Ez tényleg egy nagyon-nagyon vicces darab, tele játékossággal, remek színészi alakításokkal, némi infantilizmussal, garantált kikapcsolódás szinte minden korosztálynak. A pandémia mindannyiunk lelkét megviselte, és még viseli most is, ránk fér egy adagnyi önfeledt szórakozás.”

A komikum forrása

Victor-Emanuel Chandebise és Posche, a történet két „főhősének” megformálója Simon Zoltán színművész. „A konfliktust az szüli, ami a komikum forrása is: két ember, akik külsőleg nagyon hasonlítanak, de minden másban teljes mértékben különböznek. Chandebise jó családi háttérrel rendelkező, felső osztálybeli fickó, jól menő cége van, és gyönyörű felesége. Posche ezzel szemben nagyon mélyről jön, megjárta a javítóintézetet, ahol rákapott a »narkóra«, de most kapott egy új esélyt az élettől, amit nem akar elbaltázni – jellemzi karaktereit Simon Zoltán. – Ha minél igazabbak a helyzetek, minél élőbbek az alakok, és valósak a problémák, akkor tudunk igazán nevetni: kínunkban, önmagunkon. Egy jó komédiánál színészileg nagyon kiélezettnek, pontosnak kell lenni, hogy működtethessük a darabot. Rusznyák Gábor ugyan átdolgozta Feydeau bohózatát – ami szerintem igazán jót tesz neki, hiszen ezáltal közelebb hozta a mindennapjainkhoz –, de a váz ugyanaz marad. Precíziós szerkezetként működnek ezek a bohózatok, minden ajtócsapódás, bejövetel pontossága számít” – részletezi a színművész.

A Bolha a fülbe című vígjáték fotóspróbája

A történet végső soron egy párkapcsolati konfliktusból kezd el kibontakozni. „Ezek között az emberek között elveszett a bizalom, mert nem mernek őszintén a problémáikról beszélni. Úgy gondolom, ez ismerős helyzet, hogy nagyon nehezen bízunk meg egymásban, és nem merünk beszélni a gyengeségeinkről. Elfelejtjük, hogy azokkal az emberekkel, akiket szeretünk, és ők viszontszeretnek, lehetünk őszinték. Rengeteg félelem és szégyenérzet van bennünk, főleg manapság, amikor a közösségi oldalakon azt kell mutatni, hogy minden mennyire szuper velünk, és mennyire »cool« emberek vagyunk. És egyre nehezebb egymás szemébe nézve elmondani, ha problémánk van, vagy hogy egyszerűen csak meghallgassuk a másikat, és ezek a kis »sunnyogások« gyakran félreértéseket és feszültségeket eredményeznek” – teszi hozzá.

Segít a slamasztika

Raymonde Chandebise a fent említett Victor-Emanuel kicsit konzervatív, kicsit unatkozó felesége, akit Czvikker Lilla formál meg az előadásban. „Nagyon jó a kapcsolata a férjével, már-már annyira jó, hogy vágyik valami kis veszekedésre, ezért kitalálja, hogy szeretőt fog tartani, hogy felpezsdítse ezt az unalmasan tökéletes házasságot. Semmi baj nem lenne az életben, és hát ha már nincs probléma, akkor csinálunk magunknak” – veti fel a színművésznő, aki szerint egyébként a karakterek és az események pörgése a mozgatórugója egy igazán jó vígjátéknak. „Ahogyan egy pici kis félreértésből egy egész nagy slamasztika keveredik, attól lesz jó és szórakoztató az előadás.”