Három az egyben, fivérek egy kötetben

Irodalomtörténeti kuriózum, a három Kabai fivér, Kabai Zoltán, Kabai Lóránt és Kabai Csaba közös verseskötete a közelmúltban jelent meg Horizont címmel.

Olvasói finanszírozás

– Tavaly decemberben a Helynekemben, egy Elefánt-koncert előtt összefutottam Papp Dénes költő, író, énekes barátommal – meséli el a könyv születésének történetét Kabai Zoltán (ő 1970-ben született), a legidősebb testvér. – A beszélgetésünk során került szóba, hogy azért ez mégiscsak egy különleges dolog, hogy mi, testvérek, mindhárman írunk. Innen indult a gondolat. Voltak kételyeim, de pontosan tudtam, hogy ezt meg kell beszélnem Lórival és Csabával. Ők pedig azonnal igent mondtak, de akkor még nem gondoltuk, hogy ez ilyen hamar megvalósulhat. Másrészről nem előzmény nélküli, hogy mi együtt dolgozunk. A kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején ÜljLeBélaSzedekLevest Munkacsoport néven performanszokat csináltunk. Aztán ez a formáció felbomlott, majd 2013-ban egy szerkesztett felolvasással Budapesten a Rohambárban, majd Miskolcon a Helynekemben is színre léptünk.

A kötet megjelenése azonban nem volt annyira egyszerű, pénz kellett hozzá. Zoltántól megtudjuk, az előrendelő, támogató olvasóik finanszírozták. Zoltán szerint ez nagyon megtisztelő, ám egyben felelősség is, hiszen olyan könyvvel kellett előállniuk, amely megérdemli ezt a bizalmat.

Az is egyedi, hogy mi került be a kötetbe, de erről beszéljen inkább a legkisebb testvér, Kabai Csaba (1979-es születésű).

– Első körben mindenki körbeküldött 40-50 saját verset, amelyekről úgy érezte, hogy elég erősek ahhoz, hogy

a válogatásban szerepeljenek. Ezekből a másik két testvér önállóan kiválasztott húszat-húszat, ez adta a második kör alapját. Voltak versek, amelyeknél egyértelmű volt a helyzet, mert mindkét fél válogatásában szerepeltek. Azokról a versekről pedig egyedileg döntöttünk, amikre csak egy-egy szavazat érkezett. Lóri gyakorlott, profi szerkesztőként kitalált egy sorrendet, melynek segítségével a szövegeink közötti párbeszéd egyértelműen tapinthatóvá vált, ugyanakkor egy „gondolati ívet” is adott a teljes kötetnek.

Zoltán még hozzáfűzi: húsz-húsz vers került így a kötetbe, Lóri kivételével, mert Zoltán ragaszkodott öccse egysorosához, és nem volt hajlandó figyelembe venni a húsz versben.

Hét kötet

Kabai Lóránt (1977-ben született), a középső fiú költő, író, szerkesztő, kritikus, hét megjelent kötete van, számtalan irodalmi lapban, antológiában publikált. Korábban a Műút folyóirat szerkesztője volt, az idén munkásságát Miskolc napján Szabó Lőrinc- kitüntetéssel ismerte el a város. (Most nem tudott részt venni a beszélgetésben, de a cikket illusztráló fotót ő választotta – a szerk.)

Kérdezzük, kinél hogyan jelentkezett a költői véna. Azt rögtön az elején leszögezzük, a családban nem volt semmilyen előzménye az effajta tehetségnek.

– Legidősebbként nyilván nálam jelentkezett legelőször. Nyolc-tíz éves koromtól természetes volt, hogy vannak dolgok, amiket leírok. Ma pedig az vált természetessé, hogy a legfontosabb dolgok alakot öltenek, szóvá válnak. Tizenkilenc évesen a Vas Népében publikáltam először (Szombathely környékén voltam katona), Miskolcon épp az Észak-Magyarországban,

a Cseh Károly által szerkesztett irodalmi mellékletben publikáltam. Aztán a Vass Tibor által alapított Új Bekezdés irodalmi alkotócsoport tagja lettem. Egyre többet jelentem meg, 1992-ben az egyesület kiadásában látott napvilágot az első kötetem (Fölvetett kő), ez feltehetően példa vagy minta is lehetett a testvéreimnek.

Első könyv: Árnyékboksz

Csaba így mesél a kezdetekről:

– Gyermekkorom óta írok, lényegében, mióta írni tudok. Kissé talán komolyabban vehető szövegeket azonban csak kamaszkorom óta, azokat még Fekete Péter álnéven publikáltam.

Idén júniusban, az akkor elmaradt könyvhétre jelent meg első prózakötete, Árnyékboksz címmel a Fiatal Írók Szövetsége kiadó gondozásában.

– Továbbra is írok, formálódóban van egy nagyobb lélegzetvételű prózaszöveg, emellett fordítok és néha-néha sikerül megírni egy-egy verset is.

Zoltántól még megtudjuk, a testvérek elég jól ismerik egymás munkásságát, napi kapcsolatban vannak. Lóránt minden új versét elküldi neki, amihez ő megjegyzéseket fűz. Csabának minden szépirodalmi publikációját ismeri, nagyon várta, hogy végre nyomtatott formában is láthassa a prózáit. Ő maga nem irodalomból él, a vasútnál dolgozik, de mint fogalmaz, az irodalom a mindennapjai része, amennyire csak a munkája, az ideje engedi, ír is.

– Féltékenység? – kérdez vissza, amikor firtatjuk, van-e benne, bennük ilyen érzés. – Amikor idén Lóri átvehette a Szabó Lőrinc-díját, arra ugyanolyan büszke voltam, mint amikor a lányom átvette az orvosi diplomáját. És ugyanez a büszkeség töltött el, amikor Csabának végre megjelent az első kötete.

Könyvbemutató

Horizont – Kabai Csaba, Kabai Lóránt és Kabai Zoltán közös kötetének bemutatója szeptember 25-én (pénteken) este 6 órától volt a miskolci Helynekemben – Széchenyi utca 30.

A verseskötet a Prae Kiadó gondozásában jelent meg.

„Három az egyben: három testvér versei egy kötetben. Csak a tartalomjegyzékből derül ki, melyiket ki írta, de mire odalapozunk, ez már nem is fontos. A szerzőség kérdését háttérbe szorítja a versek között létrejövő játék, párbeszéd, az, ahogyan hasonlítanak és különböznek a bennük megszólaló hangok, sajátos vibrálást hozva létre. (...) Három különböző perspektíva tárul ugyanarra a horizontra, három Kabai, egy genetika, három életsors, egy család. Egy és a három, a három és a sok, a sok és a végtelen horizont” – olvasható a könyv fülszövegében, Decki Sarolta tollából.

(A borítóképen: Kabai Csaba, Zoltán és Lóránt: mindhárman írnak, most egy kötetbe válogatták verseiket)