Fontos film a húszas évek matyóiról

A közelmúltban került föl a legnépszerűbb videómegosztó oldalra a Pathé Amsterdam az 1920-as évek Magyarországáról készült filmje. A két, eddig ismeretlen filmanyagot a 3. Budapesti Klasszikus Film Maraton szakmai programján mutatta be a holland filmarchívum. A filmeken feltűnik Budapest, Kassa, a Hortobágy, de Mezőkövesd is. A riportfilmek készítésének ideje 1927, de korábban is készíthettek felvételeket a francia operatőrök.

Hétköznapiakat is

A mezőkövesdi Matyó Múzeumhoz is sokan eljuttatták a felvételek linkjét. Agócsné Halász Andrea, a múzeum vezetője szerint a film különlegessége, hogy hétköznapi jeleneteket is megörökítettek, nem csupán beállított felvételek készültek. Az 1920-as években több forgatásról is tudni, de ezekről ismert feljegyzések nem készültek. A most előkerült filmeken jól nyomon követhető a matyó viselet változása, hiszen minden időszaknak megvolt a maga jellegzetessége. Ezek a képek a ragyogóégetés környékén készülhettek, hiszen a ruhákról túlnyomó többségében már hiányoznak ezek a díszek. A hosszú, bokáig érő szoknyák viszont még végig szedettek, nem pedig csak a pántlikáig, mint a későbbiekben.

– A film értéke a hétköznapiság, az emberek között jártak a készítők, megörökítették a piaci forgatagot, a gyerekek játékát, verekedését. Egy asszony például lityában, hétköznapi viseletben töri a kendert. A másik nagy érték az, hogy a felvételek egy része színes, amely nagyon érdekes megoldás – mondta Agócsné Halász Andrea az utólag, kézzel színezett képkockákról.

A filmben egyébként számos olyan személy feltűnik, akik fotókon és az azokból készült képeslapokon is felfedezhetők. Valószínűleg ők azok, akik szívesen együttműködtek az akkoriban Mezőkövesdre érkező néprajzosokkal, illetve más kutatókkal. Őket kérték meg például arra is, hogy vegyék föl az öltözetet.

A forgatás fő helyszíne a főutca, a templomtér és a vásártér voltak, de magán­házakhoz is bementek a készítők, ezeket nem sikerült azonosítani. A nagyközség akkori arcáról is hasznos információhoz jutottak.

Agócsné Halász Andrea szerint nagyon érdekes látni, hogyan is zajlott akkor a minták megtervezése. Míg ma drukkolással kerülnek föl a minták az anyagra, addig a filmen egy idős nő és egy fiatal lány is feltűnik, ahogyan közvetlenül az anyagra rajzolják föl gyorsan a virágokat. A képkockákon egyébként minden korosztály megjelenik a csecsemőktől az aggastyánokig. Érdekes volna megtudni legalább néhány esetben, kik is a szereplők, őket esetleg a város legidősebb lakói felismerhetnék. Eddig viszont még senki nem jelezte, hogy felmenőjét ismerné föl a képeken.

A muzeológusok számára mindig nagy talány a korabeli hajviselet, hiszen bár fotók készültek, azok jellemzően elölről ábrázolják az embereket. Szerencsére ennek a videónak a segítségével képet kaphattak a frizurákról is, hiszen táncjelenetek közben megfordultak. Akkor a matyó lányok jellegzetes módon, hátul „felzacskózva” hordták a hajukat. Látható az is, hogy a legények már nem bő gatyát hordtak, hanem priccses nadrágot, azaz kezdik elhagyni az alapviseletet. Van viszont még díszes farmadzag. Az 1920-as évekből van néhány nagy becsben tartott ruhadarabja a Matyó Múzeumnak, de állapotuk romlik. A filmfelvételek alapján rekonstruálhatók az akkori viseletek, igaz, már csak mai alapanyagokból.

Gyönyörű viseletek

Pap Bernadett népművész szerint az 1900-as évek első évtizedei a matyó legszínesebb korszakát jelentették, a felvételeken is megfigyelhetők, hogy a rózsák nem csupán pirosak lehettek, hanem sárga, tüdőszín, kék motívumok is találhatók a viseleten.

Berecz Lászlóné, a Matyó Népművészeti Egyesület elnöke szerint egy különleges film került elő, már csak a kora miatt is. Érdemes tanulmányozni, hiszen gyönyörű viseletek tűnnek föl a felvételeken. Ma már az 1930-as, 1940-es évek matyó viseleteit készítik, éltetik, fejlesztik tovább. Látható, hogy a szoknyák is más formájúak, mint később, de a kötényekben, a hímzésekben is volt változás, csakúgy mint a fejviseletekben. Különlegesek a kendőtörések, hólyagpapír és drót segítségével nagy, elálló kendőket hordtak az asszonyok. Szerinte érdemes volna rekonstruálni a filmen látható ruhadarabokat, de ez nem az egyesület hatáskörébe tartozik, hanem múzeumban kellene bemutatni az akkori korszak matyóját. A hagyományok ápolói bíznak abban, hogy más korabeli filmek is kerülnek még elő, amelyeken jobban lehetne tanulmányozni az akkori kor táncait, igaz, a korabeli ruha nem adott akkora teret a táncnak, mint a későbbi viseletek.