Exkluzív

Hód Henrikkel beszélgettünk.

– Hogy került ide?

– Kétéves koromban úgy gondoltam, ideje elhagynom a várat. Territóriumunk szélén beleszagoltam a levegőbe, és egy másik víz illatát éreztem, szinte hívogatott, hogy keljek útra.

– Hogy érzi magát nálunk?

– Alapvetően nagyon jó itt, de hiányzik egy társ. A családalapításig azonban elfoglalom magam: szórakoztat az a sok fura alak, aki, Isten tudja, miért, fotókat, sőt, videókat is készít rólam.

– Arról tud, hogy tökreteszi a növényeket?

– Tönkreteszem?! Mivel? Hogyan? Miért?

– A rágcsálással.

– A rágcsálással? De hiszen muszáj rágnom, különben hatalmasra nőnek a fogaim. Hallottam egy rokonomról, aki emiatt pusztult el.

– Sokan gondolják azt, hogy tovább kéne állnia. Erről mi a véleménye?

– Ez magamtól nem jutott volna eszembe. De máshol is fogok rágcsálni, az nem lesz baj?

– Vannak területek, ahol ez nem baj.

– És élnek ott csinos nőstény hódok?

– Bizonyára igen.

– Nah, mutassa, hol az a ketrec, amiben elszállítanak oda?