Esőáztatta ózdi március 15-e (fotókkal)

Az időjárás Ózdon sem fogadta kegyeibe az ünneplőket március idusán, ezért a reggelre tervezett lovas felvonulás ebben az esztendőben elmaradt. A Petőfi téren azonban a szakadó eső ellenére sokan összegyűltek, hogy megemlékezzenek a 175 évvel ezelőtt kitört forradalom és szabadságharc eseményeiről. A Himnusz hangjai után a Petőfi szobor lábánál a település polgármestere emlékezett vissza az 1848. március 15-én történekre.

Félelem nélkül

– Immár 175 esztendő telt el azóta, hogy történelmünk egyik legmagasztosabb pillanatát, óráit, napjait élte át a pesti ifjúság, akik győzedelmeskedtek a kishitűség felett. Tőlük függött ez a nagyszerű eredmény, azoktól, akik akartak – fogalmazott Janiczak Dávid, Ózd polgármestere. – Március 15-e szép nap volt mindazok életében, akik átélték. Bár az időjárás nem volt valami fényes - ahogy ma sem az –, hiszen havas eső esett, de annál fényesebb volt az emberek lelke. Szerintem mindannyiunknak, még a legfiatalabbaknak is van élménye ezzel a nappal kapcsolatban. Az idősebbeknek az juthat az eszébe, hogy bizony volt olyan korszak, amikor nem lehetett felszabadultan emlékezni, mert bekényszerítették március 15-öt március 21-e és április 4-e árnyékába. Szerencsére ma már szabadon, félelem nélkül emlékezhetünk. Ez az ünnep a szabadság, az egész nemzet szabadságának a napja. Amíg lesznek olyan fiatalemberek nemzetünkben, mint Petőfi, Jókai, Vasvári, s a többiek, akik szenvedélyesen keresik az igazságot, nem nyugszanak bele az igazságtalanságba, sarkosan, s ha kell, bántóan, de kimondják az igazságot, addig nem kell félnünk a jövőtől.

Velünk élő forradalom

Ünnepi megemlékezésében Janiczak Dávid azt is kiemelte: ’48 hősei megtanítottak arra, hogy kitartással és tenni akarással mindent el tudunk érni életünk során. Ezért is nem feledhetjük el mindazt, amit ők tettek.  

– A forradalom ugyanis nem csak a múlt része, amit könyvekben lapozgatunk – folytatta Ózd polgármestere. - Keresve a képeket a szakállas, bocskaiba, attilába öltözött komor tekintetű férfiakról, a csatákról készült festményekről, leírásokat a fegyverekről, beszámolókat a gyászról és a csendes ellenállásról. Persze, fontosak számunkra ezek a képek és írások, de a legfontosabb mégis annak az üzenete, hogy 1848 számunkra nem csupán a múlt, hanem sokkal több annál. Ez a forradalom itt él velünk, és itt él bennünk. Kitörölhetetlen része életünknek. Álmunkból felköltve is el tudjuk sorolni az eseményeket: Pilvax kávéház, nyomdafoglalás, 12 pont, Nemzeti dal, Táncsics kiszabadítása, Bánk bán a Nemzeti Színházban. Nem volt akkor tv, rádió, internet, mobiltelefon, Facebook sem, ahol élőben lehetett volna szervezni, és bárhol nyomon követni az eseményeket. Mégis győzött 24 óra alatt a forradalom. A szabadságharcot a hihetetlen túlerővel bíró, az országba behívott cári hadsereg tudta csak leverni.

Színdarab az Olvasóban

Janiczak Dávid gondolatait követően az ózdi ünnepség koroszúzással zárult. A megemlékezés virágát a Petőfi szobornál elhelyezte Riz Gábor, a térség országgyűlési képviselője, a helyi önkormányzat, pártok és civil szervezetek képviselői.

A március 15-i megemlékezés Ózdon a Nemzetiszín Pántlikák című zenés, történelmi drámával zárult, amelyet az ÓMÉK Olvasó Épületében vitt színpadra az ÓMI Zenés Színháza.