Ruhadísz volt. Divat lett belőle. Mára magyarságunk jelképeként viseljük

– A kokárda használata abból az alighanem a ruházkodás történetével egyidős hagyományból nőtt ki, miszerint az emberek szívesen viseltek az öltözetükön kiegészítőket, például színes szalagokat – mondta dr. Fazekas Csaba történész, a Miskolci Egyetem docense. – A szó a francia „coq”, azaz kakas szóból ered, amely arra utal, hogy eredetileg kakastollakból összeállított sapkadísz lehetett. Ebből alakult ki a kokárda, vagyis egy ruhacsík alján cérnával összehúzott kör alakú díszítő. 

Költőfeleségek varrták 

A ma ismert kokárda a francia forradalomban alakult ki. 

– A 18–19. században jelent meg az igény arra, hogy a ruházati kiegészítők politikai hovatartozás nyilvános kifejezésére is alkalmasak legyenek. A mai kokárda egyértelműen a francia forradalom jelképe. A nemzeti trikolór színeiből alakított körszalag viselése a forradalom céljaival való azonosulást, valamint a haza iránti elkötelezettséget egyszerre juttatta kifejezésre. Ennek tudatos másolásáról beszélhetünk, amikor 1848. március 15-e pesti forradalmárjai a magyar zászló színeiből alkotott kokárdát választották jelképül. Ezt a mellkas bal oldalán, vagy kabáthajtókán viselték két lelógó csíkkal. A francia forradalmárok eredetileg többnyire körszalagot használták, és inkább sapkadíszként. Nincs okunk kételkedni a magyar forradalom egyik ismert, hagyományos elemének hitelességében sem. Abban, hogy március 15-e előestéjén Szendrey Júlia, illetve Laborfalvi Róza készítették az első kokárdákat párjaik, Petőfi Sándor és Jókai Mór részére – ismertette a történész. – 1848 tavaszán a kokárda viselője a forradalom és a magyar polgári átalakulás hívének számított. A kokárda használata 1848. március 15-ének napján még radikális figyelemfelkeltés volt. A forradalom győzelme után azonban mindenki használta, divattá vált a viselése. A reform­korban a magyar nemzetté válás folyamatának részeként a nemzet önazonosságát kifejező színek és szimbólumok megkülönböztetett alkalmazása is elterjedt. Az áprilisi törvényekbe sem véletlenül került be, hogy „a háromszínű rózsa polgári jelképen újra felvétetvén”. Szerencsénkre a naplóíró miskolci ügyvéd, Szűcs Lajos 1848. március 20-án megemlítette, hogy a történelmi Borsod vármegye főispáni helytartója, Szathmáry Király József a közgyűlésen „kupeces kerek kalapban, kokárdával jelent meg, a reformok fölött örömét nyilvánítá”. Innen tudjuk, hogy 1848. március 15-e után Miskolcon is egy csapásra divat lett a kokárdahasználat – magyarázta az egyetemi oktató. 

Már a korabeli kokárdák is úgy néztek ki, mint a maiak.

– Néha vita folyt arról, hogy milyen a szabályos magyar kokárda, egyesek szerint kívül kell lennie a zöld, mások szerint a piros színnek. Ma már ennek nincs jelentősége, de a fennmaradt korabeli kokárdákon is kívül volt a piros csík. A kokárda manapság egyértelműen, közmegegyezésnek örvendő nemzeti jelképünk. Nem politikai párt, vagy érdekcsoport jelvénye, hanem valamennyiünké. Nemcsak a nemzethez való tartozásunkat fejezzük ki a viselésével, hanem azt is, hogy 1848–49 forradalmát a nemzeti múlt meghatározó, megkerülhetetlen, a mindenkori jövőt orientáló eseményének is tekintjük – hangsúlyozta dr. Fazekas Csaba.