Díjjal is elismerték az áldozatok miskolci védelmezőjét

A Bűncselekmények Áldozatainak Napja alkalmából Victima Protector díjjal ismerték el a miskolci Béresné Buczkó Viktória rendőr százados munkáját. A rangos elismerést február 24-én a Belügyminisztériumban vehette át dr. Répássy Róbert, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárától és dr. Töreki Sándor r. vezérőrnagy, bűnügyi országos rendőrfőkapitány-helyettestől.

Az Igazságügyi Minisztérium és az Országos Rendőr-főkapitányság által az áldozatsegítés területén kimagasló teljesítményt nyújtó szakemberek számára alapított Victima Protector díj átadására idén második alkalommal került sor, a díjazottak között tavaly is volt vármegyénkbeli rendőr Jenei Károly alezredes, a főkapitányság referense személyében.

Az idei díjazottal, Béresné Buczkó Viktória rendőr századossal a rendőrségi karrierjéről, munkájáról, a mindennapok feladatairól, és persze a díjról is beszélgettünk.

Hogyan került a rendőrséghez?

Rögtön érettségi után elmentem egy céghez dolgozni, ahol egy vállalkozó titkárnője voltam, ugyanis a végzettségem idegen nyelvű gyors- és gépíró, de csak cirka húsz napot dolgoztam ott. Édesanyáméknak ugyanis az volt az elképzelése, hogy biztos munkahely kell, amit csak állami cégnél kaphatok meg. Egy ismerősük szólt, hogy van felvétel a rendőrségen, így bementem a főkapitányságra, ahol az akkori igazgatásrendészeti osztályvezető, dr. Kádas László, Laci bácsi vett fel engem. Három nevet diktált nekem: Dessewffy Arisztid, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Semmelweis Ignác, hogy le tudom-e írni. Megnézte és azt mondta fel vagyok véve. Hát így kezdődött az én karrierem a rendőrségen.

Hogyan lett aztán civilből egyenruhás?

A bűnmegelőzési osztályvezetőhöz kerültem, oda kellett akkor ember, mert az ottani titkárnő hivatásos lett és az ő helyére kerültem közalkalmazottként. Ez 1994-ben történt. Itt cirka 17 évet töltöttem el közalkalmazottként, de közben elvégeztem a pedagógiai főiskolát 2004-ben, majd arra vártam, hogy hivatásos legyek, mert a megyén a bűnmegelőzésnél már megéreztem a segíteni akarást, hogy az empatikus érzéseim valamilyen irányban kellene, hogy elmozduljon és támogatást, biztatást is kaptam az akkori főnökeimtől. 2011-ben lehetőség adódott arra, hogy itt a Miskolci Rendőrkapitányságon hivatásosként felszereljek rendőrnek. A vizsgálati osztály gazdaságvédelmi alosztályán kezdtem vizsgálóként, tehát rögtön bele a mély vízbe. Először tiszthelyettes voltam, majd kineveztek tisztnek, a tíz év vizsgálói munka alatt pedig a lehető legtöbbet elértem.

Hogyan lett a gazdaságvédelemből bűnmegelőzés és áldozatvédelem?

Szerettem a gazdaságvédelmi területet, de mellette forró nyomos szolgálatot is elláttam, így mindenféle bűncselekményekkel találkoztam. Arra, hogy visszamenjek a vármegyei főkapitányságra az eredeti helyemre, nem volt lehetőség, viszont itt felkérést kaptam az akkori bűnügyi osztályvezetőtől és így lettem 2021. szeptemberétől bűnmegelőzési előadó. Jelenlegi munkakörömben a család- és ifjúságvédelem mellett, vagyonvédelemmel és áldozatvédelemmel is foglalkozom, továbbá a Miskolci Rendőrkapitányság illetékességi területén szolgálatot teljesítő iskolaőrök helyi koordinátora is én lettem. Az áldozatvédelem területén előadásokat tartok minden korosztály számára, kiemelt figyelmet fordítok arra, hogy a rendőrségi eljárások során az áldozati jogok maradéktalanul érvényesüljenek és az áldozatok megfelelő tájékoztatást, valamint segítséget kapjanak. Ehhez az is szükséges, hogy az Áldozatsegítő Központ munkatársaival napi kapcsolatban legyek. Fontos feladatnak tartom, hogy azok a személyek, akik áldozattá válnak, bizalommal forduljanak a rendőrséghez és az eljárásokat minél könnyebben vészeljék át, ne okozzon nekik nagy traumát az eljárás, ne kelljen többször átélniük az elszenvedett eseményt.

Említette a segíteni akarást, ez egyébként is önben volt, vagy menet közben itt alakult ki?

Alapjában véve szerettem segíteni, sosem voltam egy bántó, inkább segítő szándékú személyiség minden közösségben, ahová tartoztam. Nem szerettem, ha valakit bántanak, és, ha valaki segítségre szorult, akkor igyekeztem a lehetőségemhez mérten támogatni. Ez a tulajdonságom hozta azt, hogy talán lehetne itt is kamatoztatni.

A pedagógus végzettség segít abban, hogy könnyebben menjen előadást tartani, főként a diákoknak?

Ez egy érdekes dolog, mert én amikor tanultam a főiskolán, sőt még utána sem voltam ennyire nyitott és nem gondoltam, hogy így fogok előadásokat tartani. De hála Istennek az, hogy sok mindent szeretnék átadni, megosztani azt hozta magával, hogy nyitottabbá váltam, az előadói készségem is fejlődött, úgy látom igény is van rá, és nagyon szeretem átadni az általam megszerzett ismereteket.

Szociális szakemberek is egyet értenek abban, hogy nem könnyű gyerekeknek, fiataloknak úgy előadni valamit, hogy az valóban elérje az ingerküszöbüket és célba érjen az üzenet. Mennyire érzi ezt nehéz feladatnak?

A szolgálatom során egészen az óvodás kortól foglalkozunk a gyermekekkel, az Ovizsaru programban is részt veszünk, általános iskola alsó-, felső tagozatosok, középiskolában tanulók és idősek számára is tartok felvilágosító előadásokat az áldozattá- és az elkövetővé válás elkerülése érdekében, tehát minden korosztályhoz szólunk. Nem könnyű feladat, de minden korosztály nyelvén megtudok szólalni, szeretem, ha interaktívak ezek az előadások. Nem feltétlenül használok segédanyagokat, hanem inkább megpróbálom felkelteni és fenntartani az érdeklődésüket az egész előadás során a jelenlévőknek, érdekes, megtörtént eseteket feldolgozni, ezzel is színesíteni az előadásokat. Tapasztalataim szerint a fiatalok és az idősebbek is élvezik az együtt töltött időt.

A fiatalokat mondják általában annak a korosztálynak, akik nagyon könnyen sodródnak bajba és lesznek akár áldozatok, akár elkövetők. Mit tapasztal a mindennapi munkája során, mennyire könnyű, vagy nehéz rávilágítani, felhívni a figyelmüket, hogy melyek azok a határok, amelyeket nem kellene átlépni?

Ez nagyon sok mindentől függ, én azt gondolom a családi környezet a legfontosabb, ami ezt befolyásolja. Próbálok minél több gyerekre hatni, de nyilván nem lehet mindenkit megmenteni attól, hogy bajba kerüljön. Sokszor nincsenek vele tisztában, hogy azok a dolgok, amelyeket elkövetnek már nem diákcsínyek, hanem már felelősséggel tartoznak miatta a törvény előtt. Míg 12 éves kor alatt arra próbáljuk felhívni a figyelmüket, hogy mire kell majd vigyázniuk, milyen határokat ne lépjenek át, addig idősebb korban már a büntethetőség is szóba kerül, különböző esetek ismertetésével szeretem felhívni a figyelmet, hogy vannak olyan esetek, amikor egy cselekmény eldurvul és bűncselekmény lesz belőle. Azt hiszem gondolatindításnak mindenképpen jó és arra kérem őket minden előadás alkalmával, hogy ezt gondolják tovább, beszéljenek róla és amennyiben igény merül fel, nyugodtan keressenek meg és megbeszéljük az esetleges további kérdéseiket.

Mennyire nehéz, vagy megterhelő a mindennapokban bűncselekmények áldozataival foglalkozni?

Mivel bennem van ez a segíteni akarás, az erre való vágy, így nem annyira nehéz. Persze tejesen más, amikor gyermek áldozatról van szó, vagy nő az áldozat, ezeket nehezebb kezelni, nem mondom, hogy könnyű, de én és a kollégáim is mindent megteszünk, hogy több sérelem ne érje az áldozatokat. Úgy gondolom, hogy a Miskolci rendőrkapitányságon az áldozatvédelmi jogok maradéktalanul érvényesülnek, figyelünk arra, hogy különleges meghallgató helyiségben hallgatjuk meg azokat a sértetteket, akik különleges bánásmódot igénylő sértetteknek minősülnek, gyermek-, vagy fiatalkorúak, kapcsolati erőszak részesei, idősek. Őket különösen érzékenyen közelítjük meg, igyekszünk úgy végezni ezeket a meghallgatásokat, például egy kapcsolati erőszak sértettje amennyiben nő, akkor azonos nemű kolléga hallgatja meg, továbbá arra törekszünk, hogy lehetőleg csak egy alkalommal kelljen ezeket a személyeket kihallgatni, hogy ne okozzunk nekik még több traumát. Illetve igyekszünk segíteni őket a különböző szolgáltatások elérésében, mint, amilyen az áldozatsegítő központ.

Hogyan derült ki, hogy megkapja ezt az elismerést és milyen érzés volt?

Nagyon meglepett már csak azért is, mert másfél éve dolgozom ezen a területen, viszont törekedtem mindig arra, hogy az áldozatsegítő központ koordinátorával, Doszpoly Orsolyával és munkatársaival jó kapcsolatot alakítsunk ki. Arra törekszünk, hogy közös továbbképzéseket oktatásokat tartsunk mind az idősek részére, pedagógusoknak, és több közös projekt szerepel a jövőbeni terveink között is. Hozzám fordulnak a központ munkatársai, ha őket keresik meg súlyos bűncselekmények sértettjei, akiknek azonnali segítség kell, illetve előfordult olyan is, hogy a koordinátor asszony maga kísérte át az áldozatot, hogy tájékoztassam a rendőségi eljárás folyamatról, mert sokan félnek feljelentést tenni, nem tudják mivel jár ez. Egy beszélgetés alkalmával jött szóba, hogy úgy gondolja, hogy ebben az évben engem terjeszt fel a Victima Protector díj egyik díjazottjaként, amit a vármegyei főkapitányság vezetése is támogatott. Ez egy nagyon nagy megtiszteltetés és nagyon örülök neki, hálás vagyok érte, hogy ezt az elismerést én kaptam meg.