„Megnézem, mit és mennyit veszek”

Elsőként egy idős házaspárral találkoztunk. Már végeztek a vásárlással, a feleség annyit árult el magáról, hogy nyugalmazott középiskolai tanár, de ma már csak háziasszony.

– Mi tehetnénk? Úgy gazdálkodunk, hogy mindenre jusson. Magam főzök kettőnkre, hétvégén pedig két családra. Amit meg kell varrni, azt megvarrom a varrógépemmel, a piacon pedig szétnézek, hogy mit és mennyiért veszek meg – szólt a rövid jó tanács.

Miért nem lefelé?

Egy középkorú hölgy szóváltásba került a húspultban álló eladóval.

– Miért nem lefelé mennek az árak? Miért mindig felfelé? – kérdezte szemrehányóan. Az eladó persze nem tudott erre mit mondani.

A hölgy nem is vásárolt semmit, legyintve távozott a húsostól. Nekünk azért elmondta, a fizetése alig több mint 200 ezer forint. Albérletben lakik az általános iskolás fiával, és mire minden kötelezőt kifizet, alig marad pénze. Egy szerencséje van, hogy az édesanyja vidéken lakik, az ő kertjében pedig sok minden megterem. Igaz, a nyári aszály miatt ott is sokkal szerényebb volt a termés, mint az elmúlt években, de gyümölcs azért volt bőségesen.

– Takarékoskodni csak úgy tudok, hogy magam főzök. Figyelem az akciós termékeket, és abból vásárolok, aminek egy kicsit csökkentették az árát. Kidobni pedig semmit nem dobunk ki – hangsúlyozta a hölgy, akitől megtudtuk, hogy Deák Orsolyának hívják.

Napról napra

A paprikák és paradicsomok között válogatott Hudi Piroska. Kiderült, egy hónapja jött haza Németországból, ahol dolgozott, és igencsak meglepődött, amikor szembesült az itthoni árakkal.

– A kenyér, a hús, a zöldségek és a gyümölcsök, napról napra drágulnak. A honvágy hozott haza, de egy kicsit megbántam, mert igen nehéz beosztani a fizetésemet úgy, hogy mindenre jusson. Kristálycukrot nem is lehet kapni, de legelőször márciusban döbbentem meg az olaj árán. Akkor csak egy rövid időre jöttem haza, de már akkor 600-700 forint volt, kint viszont csak 0,79 euró. Aztán hirtelen ott is megugrott, most 4 euró egy liter euró Németországban. Nem tudom, hová fog ez vezetni– tette hozzá tanácstalanul Piroska.

Ahol olcsóbb

Egri Miklós leveszöldségért jött a piacra. Elárulta, az elmúlt években csak a piacon vásárolt zöldséget és gyümölcsöt, de most már kénytelen figyelni, hogy nincs-e valamelyik nagy áruházban akció, mert akkor inkább ott veszi meg.

– Nagyon megvisel bennünket ez a drágaság. Ezen a nyáron igyekeztünk a feleségemmel mindent elrakni télire, amit csak lehetett. Lekvárt főztünk, befőttet készítettünk, a fagyasztóba húst tettünk el, és az árstopos termékekből is bespájzoltunk. A feleségem kétnaponta főz nagyobb mennyiséget, hogy ne kelljen mindennap használni a gázt. A kispénzűeket viseli meg leginkább a mostani helyzet – állapította meg.

A piac parkolójában Tóth Mihállyal és feleségével találkoztunk. Ők bőségesen vásároltak mindenből. Mihály elárulta, Svájcban dolgoznak, csak most hazajöttek egy rövid időre. Azt tapasztalják, hogy ma már szinte ugyanolyan árak vannak Magyarországon, mint kint. Ők azonban most jól járnak az erős frankkal.