Itt tartunk

„Ötven éve nézem a tehetetlenséget, és nincs újabb ötven évem”, ezt nyilatkozta nemrég egyik neves építészünk a miskolci főtér (még nem) épülése kapcsán. Félévszázados adóssága a mindenkori városvezetésnek a megépítése, több mint tucatnyira rúg azoknak a terveknek a száma, amelyek azért születtek, hogy legyen végre főterünk. Voltunk már közelebb a célhoz (már csak az elmúlt 20 évben is, amióta én magam nyomon követem) és távolabb is: hogy most épp hol tartunk, az majd évek múlva látható.

Csüggedésre ad okot, hogy pillanatnyilag nincs rá pénz , viszont (komoly) reménysugár, hogy van, lehet térfala, lehetnek építészetileg izgalmas szomszédai, ami fontos tulajdonsága egy főtérnek.

Két épület bontakozott ki a közelmúltban két tervezőasztalon, mindkettő magántőkéből, és úgy tűnik, szabad előttük az út, megvalósulhatnak. Nekem mindkettő tetszik. Bárcsak már azt látnánk, hogy épülnek, és visznek közelebb ahhoz, hogy Miskolc belvárosát tiszta szívvel szeressük, és szívesen hozzuk ide távolról érkező vendégeinket.