2022.09.17. 11:30
Oroszul, angolul, ukránul értik meg egymást
A miskolci selyemréti iskolában 22 ukrán diák tanul. Szépen haladnak, jól beilleszkedtek.
Az előző tanévben még egy csoportban tanultak az ukrán gyerekek, azóta külön-külön osztályba kerültek. A képen Szűcs Tibor tanárral.
Fotó: Ádám János
Tavaly alakult egy tanulócsoport a miskolci Szalay Sámuel Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában az Ukrajnából érkezett ukrán diákok számára. Akkor együtt tanultak, ismerkedtek az új környezettel és a magyar nyelvvel. Ebben a tanévben azonban már minden gyerek a neki megfelelő osztályban tanul, tudtuk meg Gulyás Ágnestől, az intézmény igazgatójától. Jelenleg 22 ukrán tanulója van az iskolának. A szülőknek már sikerült megszerezniük a hivatalos papírokat. Megkapták a családok a tartózkodási engedélyt és a menekült státuszt. Az iskola így már regisztrálni tudta őket a KIR-rendszerbe (Köznevelési Információs Rendszer), és be tudta őket sorolni a megfelelő évfolyamra. Senki nem ismételt évet, mindenki a következő évfolyamon folytatta.
– Most már szépen tanulnak az Ukrajnából érkező diákok. Akinek szüksége volt rá, kapott tabletet, hogy jobban tudjon kommunikálni a pedagógusokkal és az osztálytársakkal. A 22 gyerek közül ugyanis senki nem tud magyarul. Minden osztályteremben van laptop, így a fordító program segítségével a pedagógusok el tudják magyarázni, mi a feladat. Könnyíti a helyzetünket, hogy a hitoktató lelkészünk ukrán származású. Ukrán az anyanyelve, de magyarul is jól beszél. Ő még a háború előtt érkezett az iskolánkba, néhány éve. Én angolul beszélgetek a felsős gyerekekkel, mert ők már tanultak idegen nyelvet, az iskola pedagógusai pedig valamennyire tudnak oroszul, ezt a tudásukat hasznosítják – vázolta a helyzetet az igazgató.
Barátságok születtek
Hozzátette: Már tartottak szülői értekezletet az ukrán szülőknek, és tartanak még egyet, hogy minden felmerülő kérdést meg tudjanak beszélni. A családok részesei az országos integrációs programnak, hiszen az a cél, hogy minél hamarabb otthon érezzék magukat, és megtanulják a magyar nyelvet. Vannak olyan szülők, akik dolgoznak. A családok egy része a Baross Gábor utcai, egykori munkásszálló épületében lakik, mások a Károly Hotelben, de olyanok is akadnak, akiket lakásban helyezett el a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A tavalyi tanulócsoportból több gyerek átment a Miskolci Görögkatolikus Általános Iskolába, mert a szülők számára fontos a pravoszláv vallás.
– Érdekes, hogy a gyerekek egymással nagyon jól tudnak kommunikálni, mindent megértenek, együtt játszanak. Már barátságok is szövődtek a magyar és ukrán diákok között. Látszólag lelkileg is fel tudták dolgozni a menekülésre kényszerült diákok a történteket. Jellemzően az édesanyák és a nagymamák jöttek velük, de van egy édesapánk is, aki most a Miskolci Nemzeti Színház táncosa. Ő ugyanis épp Magyarországon tartózkodott, amikor kitört a háború, így itt maradt. Megdöbbentő történetekkel is találkoztam. Van olyan család, amelyik semmilyen hivatalos papírt nem tudott magával hozni, még a gyerek bizonyítványát sem, mert úgy menekültek, hogy körülöttük robbantak a bombák. Az ukrán szülők alig várják, hogy vége legyen a harcoknak, mert szeretnének visszamenni a hazájukba – tette hozzá az igazgató.
Elmondta azt is, hogy az ukrán gyerekek nyáron táborban is voltak. Tankönyveket a könyvtárból tudtak nekik biztosítani, a Református Szeretetszolgálat pedig új füzetek, tanszereket biztosít majd számukra.