Alighogy elindultak, rakétatámadás érte otthonukat

Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság miskolci irodájában ügyintézett éppen ottjártunkkor Istomina Kateryna és Soroka Anastasiia egy nagyobb csoporttal. Kateryna párja, akinek első házasságából született gyermeke Anastasiia, a Mol tiszaújvárosi gyárában dolgozik. A cég támogatja az ukrajnai dolgozói családtagjait, szállást és ellátást is biztosít a menekülteknek, de az ügyintézéshez is ők szállították őket, és egy tolmács is érkezett a csoporttal a vállalattól.

A két nő elmesélte az Észak-Magyarországnak, hogy a hírekbe is bekerült Nyikolajev (Mikolajiv) városából érkeztek, amely az ország déli részén található a Fekete-tengernél. Mint mondták, nagyon közel voltak már a „tűzhöz”, így kénytelenek voltak elindulni, megragadták a lehetőséget, hogy eljöhetnek ide a cég támogatásával. Azt pedig, hogy éppen időben indultak el, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy közvetlenül a távozásuk után megindult az orosz offenzíva a település ellen, kedden egy rakéta becsapódott a regionális igazgatási központ épületébe, amelynek 12 halálos áldozata volt. A két nő szerint a polgármester lehetett a célpont, aki a lelket tartja az emberekben, azonban ő később ment volna csak be aznap a hivatalba, így megúszta a támadást.

Az azóta eltelt napokban folyamatosan lövik az ukrán jelentések szerint Nyikolajev városát. A 475 ezer lakosú városból egyre többen menekülnek el, miközben folyamatosan nő a halálos áldozatok és sebesültek száma.

Amikor azt kérdeztük, mennyire volt nehéz elhagyni az otthonukat, Kateryna hangja elcsuklott válaszadás közben. Mint elmondták, ott laktak egész életükben, ezért érzelmileg nagyon nehéz volt eljönni, főleg amiatt, mert ez egy hirtelen döntés volt. Anastasiia elmondta, csak az azt megelőző este mondta el neki az édesanyja, hogy következő reggel indul, így nem tudott elköszönni a nagyszüleitől, de a barátaitól sem például.

A legszükségesebb dolgokat pakolták csak össze, amit magukkal tudtak hozni, és úgy indultak el. Leginkább az aggasztja őket, hogy nem tudják, mi lesz a következő nap velük, illetve hogy vissza tudnak-e térni egyáltalán, és ha igen, mikor.

Anastasiia egyetemen tanul, és mellette táncoktatással foglalkozik, míg Kateryna ügyvédként dolgozott. Megjegyezték: nem is tudták, milyen jó életük van addig, amíg nem kellett hátrahagyni mindent a háború miatt.

Az első tapasztalataik nagyon pozitívak Magyarország és a magyar emberek segítőkészsége kapcsán. Mint mesélték, az érkezésük után elmentek vásárolni az egyik nagyáruházba, ahol egy magyar pár – akikkel egyébként kommunikálni sem tudtak, mert nem beszéltek közös nyelvet – szeretett volna nekik segíteni, miután rájött, hogy ukrán menekültek, és kifizette a vásárlásukat. Egy kicsit ugyan kellemetlenül érezték magukat emiatt, mert nincsenek ehhez szokva, de minden várakozásukat felülmúlta a segítőkészség, amit itt tapasztaltak.