Miskolci életképek a szabadságharc idejéből

Az 1848. március 15-i pesti forradalom híre két nap múlva, március 17-én érkezett meg Miskolcra. A helyi eseményekről Szűcs Miklós, illetve Butykay József korabeli visszaemlékezései tudósítanak. Tőlük értesülünk arról, hogy Miskolcon az országban az elsők között kezdődött meg az önkéntesekből álló Nemzetőrség toborzása, amely március 20-án alakult meg hivatalosan. Első fegyveres díszszemléjüket március 28-án tartották a megyeháza épülete előtt. Miskolcról több százan jelentkeztek a Nemzetőrség soraiba, amelynek legfontosabb szerepe a helyi közrend biztosítása, a kiemelt objektumok és épületek védelme volt. Ugyanakkor nemcsak a városban teljesítettek szolgálatot, hiszen a borsodi önkéntesek a szabadságharc első hónapjaitól kezdve szép számmal vettek részt a hadi eseményekben és áldozták életüket és vérüket a csatatereken. Többek között kitüntették magukat a híres 1848. szeptember 29-ei pákozdi csatában is.

Az ének szerzője Tárkányi Béla József, születési nevén Viperina József (Miskolc, 1821. január 2. – Eger, 1886. február 16.) egri kanonok, költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagja, a Kisfaludy Társaság tagja.

Viperina Ádám és Andresz Mária iparos szülők fia. A gimnáziumot szülővárosában végezte el, az V. szónoklati osztály kivételével, melyre a német nyelv gyakorlása céljából Lőcsére íratták be. 1836 augusztusában felvették az egri kispapok sorába. Szabó Román katolikus lelkész – akinél a szünnapokat töltötte, és aki maga is verselgetett – látta el olvasmányokkal és buzdította a költészetre. 1838 őszén kezdte teológiai tanulmányait és ez időtől fogva egyre elismertebb költővé is vált. Másodéves teológushallgatóként Honáldozat című balladájával a Kisfaludy Társaság pályázatán dicséretet nyert, 1841-ben pedig Indítványok című szatírájával ugyanott szintén dicséretben részesült; midőn pedig Klopstock Messiásából néhány éneke megjelent, Toldy Ferenc ösztönözte az egész munka lefordítására.

A teológia elvégzését követően az egri érseki irodában nyert alkalmazást. Pyrker János László érsek mellett a művészeti tanulmányokban is képezte magát, és 1841. július 25-én Pestre indult az ottani írói és művészi körök meglátogatására. Ezen év október 1-jétől kezdte írni naplóját. 1844 februárjában kereste őt fel Debrecenből Pest felé vett útjában Petőfi Sándor. Ugyanezen év július 15-én Rajner püspök pappá szentelte; ekkor Viperina családi nevét Tárkányira változtatta. December elején a palócföldi Szenterzsébetre küldték segédlelkésznek. Betegeskedése miatt 1845. július 15-én visszatért Egerbe, majd innen július 30-án a szülői házhoz, Miskolcra. Csak szeptember 23-án látott hozzá ismét lelkészi feladataihoz. 1846. július 22-én Pyrker érsek udvarához hívta meg szertartójának, akit karlsbadi majd Bad Gastein-i útjára is elkísért. Három hónapi távollét után tért vissza újra Egerbe. 1847. október 20-án Pyrker ismét magával vitte szerpapját Bécsbe; november 12-én jelen volt a nádorválasztási ünnepélyen.

Nyomda Miskolcon

Az eredeti dokumentumnak nemcsak köztörténeti, irodalmi szempontból jelentős a forrásértéke, hanem rávilágít az 1840-es évek miskolci és borsodi nyomdászatának jelentőségére is.

A miskolci nyomdászat a század negyvenes éveiben felvirágzott, köszönhetően Csöglei Tóth Lajos nyomdatulajdonosnak és nyomdásznak. Privilégiumát 1841. február 26-án hirdették ki Borsod vármegye nemesi közgyűlése előtt. Tóth Lajos magasan képzett nyomdász volt. A mesterség alapjait nagybátyjának debreceni nyomdájában tanulta ki, majd ezt követően Budán az Egyetemi Nyomdában dolgozott, de megfordult Bécsben és Lipcsében is. 1827-ben, a vándorévek letelte után visszatért Debrecenbe, ahol 1841-es Miskolcra kerüléséig dolgozott. A Miskolcon felállított nyomdájának pontos helyét nem ismerjük, csak annyit tudunk róla, hogy nem bérelt épületben, hanem saját tulajdonú házában állította fel műhelyét. Tényleges tevékenységét 1842-ben kezdte meg. A nyomdáról még biztosan tudjuk, hogy Tóth Lajos nem a korábbi Szigethy-nyomda gépeit vette át, hanem egykori munkahelyének, a budai Egyetemi Nyomdának az antikváit használta. Tóth Lajos első jelentős kiadványa Kun Miklósnak, Miskolc főbírájának 1842-ben megjelentetett munkája volt, amely Miskolcz múltja ’s jelenje tekintettel jövőjére címmel jelent meg. Szintén e nyomdában adták ki 1842-től a Lichtenstein József és Furman B. Ferdinánd által életre hívott Miskolczi Értesítő című lapot. A lap 1842 és 1848 között általában hetente egy alkalommal jelent meg Miskolcon. Tóth Lajos rendszeresen adott ki színlapokat: a könyvnyomtatás és a lapkiadás mellett ez a harmadik legfontosabb terméktípusa volt a nyomdának.

E kiadványok mellett a Tóth-féle nyomdában készültek a vármegye hivatalos kiadványai, nyomtatványai, és továbbra is megjelentette az ekkor már közel három évtizedes múltra visszatekintő kalendáriumokat is. Ezek kezdetben az eredeti címen készültek, majd 1844-től Miskolczi Közönséges Nemzeti Naptár néven kerültek ki a nyomdából. A szabadságharc alatt Tóth Lajos Szemere Bertalan megbízásából számos röplapot, plakátot állított elő, gyakran saját költségén. E tevékenysége miatt a forradalom bukása után bujdosnia kellett, azonban mind az ő, mind nyomdájának későbbi sorsáról keveset tudunk. Az bizonyos, hogy Tóth Lajos 1850-ben elhunyt, és azt is tudjuk, hogy nyomdája tovább működött, de nincsenek arra vonatkozóan pontos adataink, hogy kinek a tulajdonában.

(Forrás: Herman Ottó Múzeum: Békési Gábor irodalomi muzeológus, Dr. Spóner Péter történész-főmuzeológus, Hazag Ádám történész-muzeológus)