Négy járás szegény a megyében

Négy megyénkbeli járás is ott van az ország legszegényebb járásai között: a cigándi, a gönci, az ózdi és az encsi. Ezt az egyik gazdasági portál állapította meg az Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR) nemrég publikált statisztikái alapján.

Ez év áprilisában a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 440 ezer 600 forint volt, a nettó átlagkereset kedvezmények nélkül 293 ezer forint. Azonban hatalmasak a különbségek a béreket illetően Magyarországon. A legszegényebb településeken 2-2,5-szer kevesebb az egy főre jutó összes nettó jövedelem, mint a leggazdagabb járásokban. A legszegényebb járásokban bőven 10 százalék felett van a munkanélküliségi ráta, sőt akad olyan járás is, ahol megközelíti a 15 százalékot.

Kiszámoltuk: a statisztikai adatok szerint a Cigándi járásban egy embernek átlagosan 66 ezer 180 forintból kell megélnie havonta.

Nem felelnek meg

Az okokat kutatva kérdeztük Vinter Istvánt, Gönc polgármesterét, aki elöljáróban elmondta, a legnagyobb problémát abban látja, hogy nagyon sok ember alacsony iskolázottságú. Közöttük vannak olyanok, akik szeretnének dolgozni, de a nagyvállalatok felvétel előtt tesztet íratnak a jelentkezőkkel, és ha azon nem felelnek meg, nem alkalmazzák őket.

A polgármester meglátása szerint olyan emberek is vannak szép számmal, akik túlságosan kényelmesek. Nyári időszakban például folyamatosan keresnek mezőgazdasági munkára dolgozókat az őstermelők, de nem nagyon találnak. Vinter István hozzátette, különösen a roma családokra jellemző, hogy ha a férj dolgozik valahol, akkor a feleségének azt mondja, maradjon otthon, legfeljebb álljon be közmunkásnak, mert a gyerekekre vigyázni kell valakinek.

Nagy gond, hogy nagyon sok ember

alacsony iskolázottságú – Vinter István

A polgármester hozzátette: ma már nem a munkahely hiánya a legfőbb probléma, Göncről és környékéről például sokan járnak Szlovákiába dolgozni.

Iskolázottság

Szabó-Tóth Kinga, a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének igazgatója is az alacsony iskolázottságot látja az egyik legnagyobb problémának. Mint mondta, ez főleg megyénk kisebb településeire jellemző. Probléma az is, hogy a rossz úthálózat és a nem megfelelő tömegközlekedés miatt szinte lehetetlen a munkavállalás.

Nagy az elvándorlás, szinte csak az alacsony iskolai végzettségű, roma emberek maradnak a fejletlen térségekben.

– Azt azonban hozzá kell tenni, hogy sokan élnek alkalmi munkából. Napszámba járnak, és az itt szerzett jövedelem nem biztos, hogy megjelenik a hivatalos statisztikában, mert nem bejelentett munkáról van szó. A bérek persze így is nagyon alacsonyak, de valószínűleg valamivel jobb a helyzet a hivatalos statisztikáknál. Sokszor járok az elmaradott térségekben szociológusként, közösségfejlesztőként, tehát látom és ismerem az alapvető problémákat. Az is jellemző, hogy a szorgalmasabb emberek igyekeznek magukon segíteni. Építkezésekre járnak nagyobb városokba, van, aki külföldre, csak a járvány ezt is visszavetette, ami szintén csökkenthette az egy főre eső átlagjövedelmet – jelezte a szakember.

Vállalatnál

Hozzátette: bizonyos mértékig segítenek az úgynevezett komplex telepprogramok. Igaz, ezek augusztusban zárnak, és munkát nem adnak az embereknek, de képzést, valamint jobb lakhatási körülményeket visznek a településekre. Kérdés persze, hogy az alapkompetenciákkal nem rendelkező emberek miként tudják alkalmazni a tanultakat. Vannak olyan emberek is, akik a nagyobb vállalatoknál dolgoznak, őket a cég buszai viszik minden reggel és este. Tehát a hátrányos helyzetű embereket sem homogén masszaként kell elképzelni.

– Sajnos azonban nagyon sok kistelepülés elnéptelenedik, a házak üresen állnak. Egyes községekben a szlovákok megveszik a házakat, sőt néhol a hollandok is megjelentek. Azonban nagyon sok helyen csak a közmunka jelenti az egyetlen megélhetési lehetőséget – tette hozzá Szabó-Tóth Kinga.

(A borítóképen: Hatalmasak a megélhetési különbségek a magyarországi térségek között)