Élvezhető lehet az ünnep

Ez a karácsony más lesz, mint az előzőek. Ha a szentestén engedélyezett is valamennyi lazítás, az nem ugyanaz. Hogyan emelkedhetünk ezeken az érzéseken felül, megmenthetünk-e valamit a karácsonyunkból? Dienes Angéla pszichológust kérdeztük.

Sokan úgy érzik most, hogy „ellopták” a karácsonyukat...

Igen, talán bizonyos szempontból szűkültek a lehetőségeink a koronavírus miatt. Sokan úgy érzik, hogy mivel nem ünnepelhetünk úgy, ahogy akarunk, minek is készülni. Pedig ezzel talán tovább erősítjük a negatív érzéseket. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne éljük meg ezeket a nehéz érzéseket, teljesen természetes, ha valaki például dühöt érez. Az is természetes, ha próbálja tagadni a helyzetet, és csak azért is találkozni akar mindenkivel. Mert a történtek kihozhatják belőlünk a kétségbeesett kapaszkodást abba, hogy a karácsonyt már ne vegyék el tőlünk, ha már ennyi hiányunk volt ebben az évben. De nem baj, ha ezekkel az érzelmekkel találkozunk: utána könnyebben meg tudunk érkezni abba, hogy bár ez a karácsony nem lesz olyan, mint az eddigiek, de mégis lehet élvezhető az ünnep. A veszteségeink helyett próbáljunk a lehetőségeinkre gondolni. És nemcsak a megmaradt lehetőségekre, hanem újakra is. Mert lehetnek olyan szokások, gesztusok, amiket most építünk be, amiket eddig esetleg nem csináltunk.

Mikre gondol?

Akinek például azzal kell szembenéznie, hogy egyedül készül az ünnepekre, most egy kicsit több időt tud azzal tölteni, hogy elmélyülve díszítheti a lakását, vagy karácsonyi ajándékokat készít távoli szeretteinek. Személyesebb ajándékok lehetnek ezek, a munka jó érzéssel tölti fel a lelkét, hiszen örömet szerezhet másoknak. Ha nincs családtagja, akkor érdemes másoknak adni, rászorulóknak vagy gyerekeknek, ha ez jó érzésekkel jár. Ez az év egyébként amellett hogy sok mindent elvett, adott is. Kiderült, hogy mi mindent lehet úgy csinálni, ahogy eddig nem is gondoltuk: online szerveztünk és működtek tanfolyamok, pszichodrámák (pedig az a legszemélyesebb műfajok egyike) baráti vacsorák, borozás. Sok-sok család talán még közelebb került egymáshoz, online, rendszeres családi videókonferenciákat szerveztek. Lehet, hogy fura, de annál, hogy valaki egyedül legyen, sokkal jobb bekapcsolódni online egy karácsonyi együttlétbe, és szinte együtt megenni a vacsorát, részesei lenni legalább egy órára a köszöntési folyamatnak, vagy együtt énekelni. Küldhetünk ajándékot online, egy személyes levelet, zenei összeállítást, üzenetet.

Furcsa. Akár bensőségesebbé is teheti a karácsonyt a távolság. Vagy rosszul látom?

Akár ez is lehet, rajtunk is múlik. Az eddigi eszköztár leszűkül, azaz koncentrálhatunk arra, hogy mink maradt, mit tudunk csinálni, ami még megvalósulhat. Vagy ha az nem elég, és úgy érezzük, hogy ez sok lemondással jár, akkor keressünk új alternatívákat. Az ember túlélése minden helyzetben attól függ, hogy tud-e adaptálódni az új körülményekhez. Legyenek is azok bármilyen rosszak. És lehet, hogy most nem is olyan rosszak a körülmények, mint amilyennek tűnnek. A vírus mindenkinek tanított valamit, önmagáról, az emberi kapcsolatairól. Aki úgy látja a világot, hogy csak veszteséget hozott, lehet, érdemes egy kicsit továbbgondolnia. Van-e valami, amit később is be tudunk építeni az életünkbe? A karácsony nagyon jó alkalom arra, hogy befelé forduljunk, lecsendesedjünk, elmerengjünk ezeken a témákon.

Mi az, amin érdemes változtatni?

Amit látok, az nem reprezentatív – ahhoz szociálpszichológusnak kellene lennem –, de mint pszichológus úgy látom, sokan kikészülnek az ünnepekre. Meghajtják magukat a munkahelyi, év végi hajrában, és aztán beleesnek a karácsonyba. Mások szeretnék nagyon tökéletesre csinálni: jó legyen a vacsora, több fogásból álljon. Mind­emellett azonban érdemes arra is figyelni, miről szól az ünnep. Úgy érezzük, nincs meg maga a karácsony? Az egymáshoz fordulás, a szeretet, az elcsendesedés? Ha úgy érezzük, ebből nem valósul meg semmi, mert felülírja a kapkodás, a vacsorakészítés, a licitálgatás, hogy ki vesz drágább ajándékot, akkor érdemes lehet változtatni. Ha csak egy fogás készül, ha a halászlevet készen veszem, ha ezért cserébe a nyugalmat kapom és a kiegyensúlyozottságot, az már jó csere. Jó lenne, ha befelé tudnánk egy kicsit figyelni. Lehet, hogy sok ember vágyik minderre, de talán azt érzik, valahogy elveszett az ünnep lényege, nem is tudják, hogyan kellene ezt visszaszerezni. Szerintem ebben is segíthet a mostani, visszafogottabb karácsony. Az egyik karácsonykor például kitaláltam, hogy adjunk egymásnak olyan idézeteket, amikről a másik jut eszünkbe. Rengeteg munka egy ilyen kis csomagot összeszerkeszteni minden családtagnak, de nagyon szép, megható élmény volt. És ezt akár online is megtehetjük.

A mostani karácsonyra egyfajta sértettség is jellemző: sokan arra hivatkoznak, ha nem ünnepel együtt a nagycsalád, felbomlik. Hogyan lehet meggyőzni az így érzőket, hogy nem erről van szó?

Fontos lehet beszélni róla, hogy ki, mit, hogyan él meg. Lehet, valaki azt érzi például, hogy érzelmileg elhagyták, hogy már nem szeretik. Ilyenkor sokat segít, ha sokszor felhívom ezt a szerettemet, és nem csak karácsonykor. Elbeszélgetek vele, elmondom neki, hogy miért fontos nekem. Sok módon ki lehet fejezni a szeretetet. Fontos az is, hogy kicsit próbáljunk hátralépni: ez most csak egyetlen karácsony a sok közül, reméljük, lesz még sok, amit együtt tölthetünk. És ha mi érzünk így? Vizsgáljuk meg magunkat, hogy honnan eredhet a bennünk élő negatív érzés. Miért ennyire fájó, miért engedem el ennyire nehezen a megszokott ünneplést? Mi van emögött? Azt hiszem, hogy nincs sok időm? Hogy annyi mindenről mondtam le, és most még erről is le kell? Kicsit könnyebb megnyugodni, ha felfedezzük, hogy ezek a heves érzelmi reakcióink honnan jönnek, miből fakadnak. S akkor talán megtaláljuk az utat ahhoz is, hogy el tudjuk fogadni, ami most van.

(A borítóképen: Dienes Angéla: Rajtunk is múlik, hogyan ünnepelünk)