Távolról köszöntötték a nagyikat

Az anyák napja a nagymamák ünnepe is egyben, amikor hálával köszöntjük azokat, akik gondoskodtak rólunk, és elhunyt szeretteinkre is emlékezünk gyermekként, unokaként. Az idei ünnep sajnos a járvány miatt kevesebb személyes találkozással, visszafogottabban telt. A Kiwanis Club Miskolc Egyesület – ahová még a cikk szerzőjének nagymamája is járt – néhány idős tagját kérdeztük, hogyan ünnepeltek.

Telefonon köszöntötték

– A klubtagokkal most csak telefonon tartjuk a kapcsolatot, mert mindenki túl van már a 60. életévén. Viszont tudjuk, hogy jól vannak, és nem fertőződött meg senki. Számomra azonban kicsit szomorúan telt most az anyák napja – kezdte Czimmer Sándorné klubvezető. – A zenész lányommal, aki Németországban él, Skype-on beszéltem, a fiam pedig hozott nekem egy szép lila orchideát, amit a lépcsőn felrohanva gyorsan adott át jókívánságok közepette. Ugyanis abban a korban vagyok már, hogy vigyáznak rám. Négy fiúunokám és egy dédunokám van, ők telefonon köszöntöttek. Más években mindig összejövünk, ezt a gyermekeim szokták szervezni, néha a fiaméknál, máskor pedig étteremben. Nagyon sokat jelent számomra ez az ünnep, örülök a családomnak, mert elmondhatom, hogy mindenki rendes nálunk. Nagymamaként ebben persze már kevesebb a felelősségem. Németországban egyébként az apák napját is komolyan veszik, amit itthon hiányolok.

Minden nap ünnep

Törődnek szeretett édesanyjukkal, nagymamájukkal, aki kisebb korukban sokat volt velük.

– A gyermekeim elhoztak Martinkertvárosba, hogy ne a bérházban kelljen bezárva maradnom, mert ők családi házban laknak hatalmas kerttel. Úgyhogy lassan két hónapja itt vagyok, de teljesen otthon érzem magam, nem vendégként kezelnek – mesélte Szabó Ervinné. – A gyermekeim itt köszöntöttek fel orchideával és azzal az egyetlen orgonával, ami idén megjelent a kinti bokron. Az öt unokám telefonon hívott már vasárnap délelőtt. Egyik sem feledkezett meg rólam, még az a három sem, aki most külföldön él. Az egyiküknél, aki itt lakik közel hozzám, már dédunoka is van, így ők sem tudtak most átjönni. Viszont nagyon jólesett a szívemnek, hogy eszükbe jutottam. Amíg kisebbek voltak, gyakran ellátogattak hozzánk. Talán ez annak is köszönhető, hogy mindegyiknek részt vettem a nevelésében, bár a nagymamaság sokkal lazább dolog, mint szülőnek lenni. Szóval szép hagyomány az anyák napja, de jó lenne, ha az év minden napján szeretnék az édesanyákat, nagymamákat.

Nem felejtik el

Névnappal egybevont anyák napját szoktak tartani családi ünnepséggel, de idén nem jöhettek az unokák.

– A lányom gyógyszertárban dolgozik, és éppen éjszakás volt. Anyák napján reggel nálam kezdett, és egy csodás fehér orchideával köszöntött. Már többször kaptam ilyen virágot, úgyhogy ismerem a gondozását – mondta Krajnyák Istvánné Gizella, a Kiwanis klub titkára. – Az unokákkal csak telefonon beszéltem, bár nincsenek nagyon messze, Komlóstetőn laknak. A lányom tanácsára nem járok ki most sehová, itthon kapálgatok a kertben. A korábbi években mindig ebéddel láttam vendégül a családot. Egyébként május 7-én ünneplem a névnapomat, ezért a kettőt össze szoktuk vonni. A két fiú­unokám valamelyik évben gyönyörű rózsacsokrot hozott ajándékba, ami maradandó emlék. Sokat jelent, hogy nem felejtik el, hogy vagyok nekik.

(A borítóképen: Szabó Ervinné az anyák napjára kapott orchideákkal)