Derenk: egy kétszer is kihalt hős falu

Évszázadokon keresztül maroknyi lengyel közösség lakott az Aggteleki-karszt fennsíkjának egyik félreeső pontján. Ez Derenk. Nevének szláv eredetű megfelelője, a „drenka” somfát jelent. A gorálok és kisebb számban magyarok majdhogynem teljes elszigeteltségben éltek az erdő mélyén, mígnem az önkény elsöpörte otthonukat a föld színéről. Ma az egykori iskola épületében kialakított emlékhely és kiállítás fogadja a hosszú gyalogtúrán érkezőket e festői fekvésű helyszínen.

Kirándulás a szellemfaluba

A magyarországi lengyelek zarándokhelye, a holtak falva, romfalu – ma már csak így ismerik, illetve ennyi maradt fenn az utókor számára az egykoron meseszerű településből, Derenkből. A szlovák határtól egy kilométerre fekvő hajdani kis falu emlékét mára csupán az épületek növények uralta maradványai, az elvadult fák és a poros utak jelzik, melyeken egy lélek sem jár, leszámítva azokat a kirándulókat, akik különös időutazásra vágynak.

Az Aggteleki Nemzeti Park területén, Jósvafőtől északkeletre található Szögliget, melynek határából kavicsos út visz tovább az erdő irányába. „Ahogy fokozatosan távolodsz a várhegytől, hatalmas tisztáshoz érsz, majd hamarosan egy romos épületet pillantasz meg. Derenkre érkezve a legtöbb túrázót furcsa érzés keríti hatalmába, mintha a senki földjén járna, hisz minden elhagyatott, csendes. Csupán épületmaradványok és az utat szegélyező gyümölcsfák jelzik, hogy valaha lakták ezt a mára kísértetiesnek tűnő helyet, melyet egyfajta szomorúság jár át. A kihalt táj az egykori Derenk emlékét őrzi, melyet ma csak úgy hívnak, a szellemfalu.” Derenk középkori kisközsége 1881 és 1945 között Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott, 1950-ben pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye része lett. Az Aggteleki Nemzeti Parkkal határos, hegyekkel övezett, festői környezetben terül el. A falu lakossága a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt jelentősen megfogyatkozott, az 1711-es pestisjárvány következtében pedig csaknem teljesen elnéptelenedett. Néhány évig lakatlanul állt, csak 1717-től kezdődően érkeztek ide új családok, elsősorban dél-lengyelországi gorálok, akik lengyel szigetet hoztak itt létre. Derenk később a trianoni Magyarország egyedüli színlengyel községévé vált.

A kormányzó vadaskertje

A település először 1920-ban került komolyabb veszélybe, mikor is a főutcáján keresztül húzták meg a magyar–cseh–szlovák határt. Népszavazást rendeltek el, melynek alkalmával a szlovákokhoz nyelvileg közelebb álló lakosság mégis úgy döntött, hogy Magyarországhoz akar tartozni.

A falu sorsa ezután 1938-ban pecsételődött meg véglegesen, Horthy Miklós ugyanis eltökélte, hogy vadaskertet hoz létre a vidéken. Először Derenk határában létesített medvéskertet, majd fokozatosan megkezdte a község kiürítését. Az épületeket munkaszolgálatosokkal bontatták le, a bútorokat, az építőanyagot, illetve a személyes holmikat pedig vonaton szállították az új lakóhelyekre. A legmegrendítőbb esemény mégis a templom lebontása volt, miután a település 1943-ra meg is szűnt.

Az összetartozás jelképe

Ma már csak az egykori iskola épületének romjai, a templom helyére épített kápolna, illetve a közelben lévő temető emlékezteti az erre járót, hogy egykor egy csodaszép településnek adott otthont a környék. A hajdani lakosok és leszármazottaik hagyományőrzés céljából minden év júliusában megrendezik a derenki búcsút, hisz a település nem csupán számukra, de az egész magyarországi lengyelség szemében szimbólummá vált, az összetartozás jelképeként tartják számon. A rendezvény főszervezője az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, mely 2003-ban a romfalut történelmi emlékhellyé nyilvánította, és felújítása is folyamatban van.

Kapcsolódó cikkek:

Kétszázan sem lakják ezt a tíz falut Borsod-Abaúj-Zemplénben

(A borítóképen: Az iskolaépületet rendebe hozták. Mementó a kihalt falu számára…)