Mindannyiunk vesztesége: az emlékezés közös ügyünk

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának hatvankettedik évfordulójára emlékezett Miskolc közönsége november 4-én délután.

Miskolciak a múltban

A program hagyományosan Oláh Miklós 2013-ban felavatott, Tárkányi Béla utcai emléktáblájánál kezdődött, majd a Hősök temetőjében folytatódott, ahol a megemlékezők Soltész József, Jakab András, Hullár Gábor, Bartha Béla, Kolozsi István és Varga Péter mártírokra a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei áldozatok emléktáblájánál és Klibán András, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége volt megyei elnökére emlékeztek.

A Deszkatemplomban megtartott ökumenikus istentiszteletet követően Miskolc polgármestere mondott ünnepi beszédet. Veres Pál beszédében részletesen taglalta forradalmunk és szabadságharcunk eseményeit.

– 1956. október 23-a után a világ visszavonhatatlanul másmilyen lett. Forradalmunk új irányt adott a történelem menetének, alapjaiban rengetve meg a korábban rendíthetetlennek hitt Szovjetuniót. 1956 erkölcsi ereje, a magyar nép példája emberek millióiban erősítette meg a reményt Európa-szerte. A heroikus küzdelem nem volt hiábavaló, és az áldozatok nem hiába haltak meg. A mai szabad és demokratikus Magyarország álma, reménye akkor született – hangsúlyozta a városvezető.

Veres Pál kiemelte, az 1956. november 4-e után történtek nemzetünk legtragikusabb eseményei közé tartoznak.

– 1961-ig mintegy kétszázharminc embert végeztek ki, közel tizenötezer embert börtönöztek be. A veszteség mindannyiunk vesztesége, ezért az emlékezés, a főhajtás is közös ügyünk, kötelességünk! – hangoztatta a polgármester, aki hozzátette: „Lelkünket 1956 máig tartó pozitív üzenete, vagyis a közösséghez tartozás érzése, a közös érdekek és értékek érvényesülése, a megbékélés vágya, a szabad gondolat alkotóereje, az emberi jóságba és a boldogabb jövőbe vetett hit erősítheti meg.”