2019.07.12. 10:30
Ez a Vadász örök
Már a XIX. század végén is kocsmaként üzemelt az ómassai buszfordulóban található épület.
A pultnál, a korsók között: Devera István
Fotó: Tajthy Ákos
„Heeeellóóóóó!” – köszön rám jó hangosan egy ismerős hang, miközben leszállok a bringámról Ómassa központjában, az öreg kocsma mellett. Gyakran betérek ide, szinte minden alkalommal úgy alakítom a kerékpártúráim útvonalát, hogy meglátogathassam Pista bácsit, vagyis Devera Istvánt, a hely tulajdonosát, üzemeltetőjét.
Így történt
A hegy lábánál álló kis épület a kocsma falán is megtalálható képek tanúsága szerint már 1891-ben biztosan állt, ráadásul vendéglátóként is üzemelt. Az évek során aztán hol hozzáépítettek, hol átalakították, és a név is többször változott: Schmidt kocsmájának és Múzeum kocsmának is hívták. Vadásznak már Pista bácsi nevezte el, huszonöt éve, mikor családjával átvették az üzemeltetését.
– A kocsmát először a kilencvenes évek elején adta ki az ÁFÉSZ, ők üzemeltették a helyi boltot is. Akkoriban úgy működött a dolog, hogy a vállalkozó bevásárolt az ÁFÉSZ számlájára, a szeszt a kocsmában értékesítette, ami meg rajta maradt, azt visszavitte a helyi kisboltba. Igen ám, csak az első bérlő a végén csinált egy hatalmas hiányt. Ez decemberben volt, és a kocsma meg a bolt is bezárt, mindent lefoglaltak. A lényeg: az jött ki belőle, hogy a feleségemet, aki ekkor az ÁFÉSZ egy másik boltját vezette, áthelyezték ide, hogy a „falu” ne maradjon bolt nélkül karácsonyra. Hát így indult – meséli.
Aztán Ómassán ragadtak, mert az ÁFÉSZ elnöke felajánlotta, vegyék bérbe a boltot és a kocsmát is. Így lett, sőt jó ideig még a garadnai kisvasút végállomásánál található Mókus odút is Pista bácsiék üzemeltették, az üzletekben pedig – vendéglátósok, kereskedők lévén – szinte az egész család megfordult dolgozóként.
A Vadászt ma is Pista bácsi üzemelteti, felesége tavaly áprilisi halála óta immár egyedül.
– Nincs nap, hogy ne gondolnék rá, áldott jó ember volt. A vendégek, az évtizedek óta ide járó kirándulók, sportolók, egyetemisták és a helyiek szeretete nélkül biztosan nem is ment volna. Mondjuk igaz, hogy én is, és annak idején feleségemmel mi is mindig nagy szeretettel fogadtunk mindenkit – meséli Pista bácsi, aki büszke a Vadász pultját díszítő hatalmas korsógyűjteményére is. Többségét az ott szakestélyeket tartó egyetemistáktól kapta, néhányat hazai és külföldi vendégeitől.