2019.03.07. 08:10

Szemétdombot csináltak az udvarukból, tehetetlenek a vasgyári lakók

Miskolc - Elkeseredett lakók fordultak lapunkhoz a Vasgyárból. Szeméthegyek és patkányok mindenütt.

Patkányoktól kell rettegnie a Gózon Lajos utcában élő Hornyák Tiborné Marikának. Az egyik nap még a konyhaasztalára is felugrott egy jókora rágcsáló. Hiába tesz ki patkánymérget lakása bejárata elé, az szinte semmit nem használ. Nem véletlenül jelentek meg a hívatlan vendégek a társasház udvarában, hiszen az lassan úgy néz ki, mint egy hulladéklerakó. Marika teljesen tehetetlen, mert nincs, aki megállítsa a szemetüket idehordó embereket.

Valamikor gyönyörű virágoskert pompázott az udvaron...” Hornyák Tiborné Marika

A város szégyene

Az idős asszony először az udvarban vezet körbe minket. Közben elmeséli, mi okozza a legnagyobb gondot.

– Ez egy 7 lakásos társasház, de már csak háromban laknak. A többi üresen áll, szabad préda. A legtöbbnek betörték az ajtaját, és telehordták szeméttel. Egy időben hajléktalanok is laktak itt. A lakások egy része önkormányzati, a többi magántulajdonban van. Kohászati szükséglakások voltak valamikor, és addig nem is történt semmi baj, amíg a kohászat működött. A rendszerváltás után kezdődtek a gondok, amikor az önkormányzat kezdte eladni a lakásokat. A hírhedt Fészekrakó program keretében olyanok is vásároltak itt ingatlant, akik a felvett kölcsönt nem tudták vagy nem is akarták fizetni. Kimentek külföldre, a tartozást itt hagyták, tíz éve nem látni őket. Van itt olyan lakás is, ami a bank tulajdonába került, de a bank se néz a lakások felé. Valamikor gyönyörű virágoskert pompázott az udvaron, ma pedig a város szégyenfoltja – kesereg Marika. Hozzáteszi: az udvarból egyedül ő fizet szemétszállítási díjat. Nem érti, hogy lehet ez, miért nem köteleznek mindenkit a díj fizetésére. További probléma, hogy a szomszéd ház lakói is át tudnak járni a Gózon Lajos utcai udvarra. Így aztán valóban nehéz rendet tartani.

Mindenki fizesse

Marika pedig mutatja a kamrába hordott szeméthegyet. A lyukas vödörtől a kiszolgált számítógép-monitorig és csillárig mindenféle kacat található itt. A kamra melletti terület sem különb, lyukas zokni, szivacsdarabok és tönkrement háztartási gépek hevernek itt. Az idős asszony ezután a ház első két lakásába kalauzol minket. Ezeket alig lehet megközelíteni, mert előbb bokrok sűrűjén kell átverekednünk magunkat. A lakásoknak nincs ajtajuk, azt valakik ellopták, bent pedig szintén szeméthalom. A legszélső lakás fürdőszobájának falán lyuk tátong, a szomszéd javította meg valamelyest, hogy a patkányok nehogy hozzá is átmenjenek.

Marika lakásához érünk.

– Nézze meg a szúnyoghálómat, azt is kirágta a patkány, aztán bejött a lakásba. Borzasztó, hogy így kell élnem. Szóltam a rendésznek, ő azt mondta, hogy a magántulajdonban lévő lakásokba nem mehet be. Szóltam a terület önkormányzati képviselőjének is. Ő azt mondta, hogy már megrendelte a patkányirtót. Azzal egymagában azonban még nem megyek semmire. Ezt a rengeteg szemetet kellene elhordatni, és mindenkivel fizettetni a szemétszállítási díjat – sorolja az asszony. Elkeseredve fűzi hozzá: 1979-től lakik itt, de ilyen rettenetes állapotban még soha nem volt a ház.

Patkányinvázió

Marika kérésére átjön a szomszédban lakó asszony is, Martin Gyuláné Katalin. Ő úgy fogalmaz, itt valóságos patkányinvázió van. Nyilván az idehordott szemét miatt szaporodtak el, de a Vasgyárban nem csak itt van probléma. Innen nem messze, a valamikori gyár területére is folyamatosan hordják a szemetet, a kerítést pedig bedöntötték.

– Akárhová fordulunk, mindenütt azt mondják, hogy a tulajdonosnak kell gondoskodnia a szemét eltakarításáról, de ebben a helyzetben mi a megoldás? Az egyik lakásnak az önkormányzat a tulajdonosa, a másiknak a bank, a harmadik meg magántulajdonban van. Ha nem kapunk segítséget, írok a miniszterelnöknek. Egyszer már megtettem, és válaszolt is. Az is probléma, hogy a számozott utcák lebontásával rengeteg olyan ember jött ide lakni, akik nem igényesek a környezetükre. És senki nem ellenőrzi őket. Van, ahol 3-4 család is lakik egy lakásban, 5-6 gyerekkel – sorolja a gondokat Katalin.

Kérdéseket küldtünk a miskolci önkormányzatnak, hogy mi a megoldás ebben a helyzetben. Várjuk a válaszokat.

Hegyi Erika