2016.12.29. 10:28

Egy nagyon régi álom megvalósulása

Miskolc - ,,Szinetár Miklós felhívta a figyelmemet, hogy az operett egy megragadó, szürreális világ."

Homonnay Zsolt 1971-ben született Kaposváron és – honlapja tanulsága szerint – már 1990-ben a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház stúdiósa lett. Családjáról így mesél: „Én igazából olyan családból származom, ahol mindenki dolgozó ember volt, ezt tapasztaltam gyerekkoromban, hogy a szülők elmennek reggel dolgozni és délután hazaérnek. Talán erdész nagyapám volt, aki időnként beszabadult a faluba, városba, és ő nagyon-nagyon tudott mulatni. Húzatta a cigánnyal és hamarosan az egész szórakozóhely közönsége vele énekelte a nótákat.” Zsolt már kisgyerekkorában is imádott szerepelni, ami végigkísérte egész fiatalkorát, szavalóversenyek, diákszínpadi előadások, fellépések követték egymást. A katonai kollégiumban is folytatódott a szerepléssorozat, részben azért is, mert a kollégium zártabb világából így lehetett például lányok társaságában sok helyen fellépni. Volt rockzenekaruk is, ahol megállapodásuk szerint a hangszeres szólózás privilégiumát az énekléshez kötötték, így lett ő a zenekar frontembere.

Pályamódosítás

Közben felvételt nyert – bár a katonai főiskola kötelékétől nem volt egyszerű megszabadulni, ebben segített a rendszerváltás folyamata – a Színház és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakára, ahol Szinetár Miklós osztályában diplomázott 1997-ben. A felvételiről elmeséli: „Figyeltem, hogy mindenki hasonló anyagokat hozott, Jézus Krisztus Szupersztár és a többi klasszikus musicalt, operettet viszont nem hozott senki, én pedig már korábban is énekeltem olyat. Úgyhogy levágattam a hajamat, vettem fel öltönyt és kigyakoroltam az operettdalokat. És ez működött is. Aztán ott elkönyveltek bonvivánnak, de ez nekem egyáltalán nem volt testközeli, túlontúl érzelgősnek találtam. Ám Szinetár Miklós felhívta a figyelmemet, hogy az operett egy megragadó, szürreális világ és tényleg hihetetlen, hogy a Viktória című operettben a magyar katonatiszt megszökik az orosz hadifogságból Szibériában, ahol menekülés közben Japánba kerülnek és bemásznak egy kerítésen, amely az amerikai nagykövetséghez tartozik és ott szembe jön vele felesége, aki hozzáment az amerikai nagykövethez. A lényeg, hogy mégis hitelesen, őszintén tudjuk csinálni, mert az adott szituáció fontossága felülírja a szürrealitást.” 2000-ben a Budapesti Tavaszi Fesztiválon megkapta az Év bonvivánja díjat. Ugyanebben az évben meghívást kapott Berlinbe a Notre Dames-i toronyőr két szerepére: Quasimodót és Phoebust alakította. 2002 óta újra Magyarországon játszik, elsősorban a Budapesti Operettszínház és a Madách Színház előadásaiban láthatja őt a közönség. Olyan nagy sikerű produkciókban szerepel, mint az Operaház fantomja, az Abigél vagy A Szépség és a szörnyeteg. 2017-ben pedig A víg özvegy férfi főszereplőjeként mutatkozik be az Operettszínház közönségének.

Felismerés

A pályán eltöltött évek tapasztalatáról elmondja: „Az évek során ráébredtem, hogy hibás az előítélet, miszerint kliséket játszanak az operettben – jön valami csokornyakkendős, frakkos férfi, aztán gesztikulálva nagyokat énekel. A Csókos asszony Dorozsmai Pistája, aki egy VIII. kerületi szegény srác, teljesen más habitus, mint az Edvin a Csárdáskirálynőből, aki nem lehet ugyanolyan, mint a hindu herceg a Bajadérból. Ezek nagyon más lelkületű figurák, dacára annak, hogy a darab bizonyos pontjain mindegyik megjelenik frakkban. Napjaink problémájára hasonlít például, hogy amikor a hindu herceg Párizsba kerül és senki nem tudja kicsoda, nehezen illeszkedik be. A más-más kultúrák találkozását követhetjük nyomon.” A december 29-i önálló est kapcsán kiemeli: „Azért volt jó például Béres Attilával is dolgozni az operettben, mert úgy a Viktóriánál vagy A chicagói hercegnőnél egy sokkal korszerűbb gondolkodást hoz be a színpadra anélkül, hogy megváltoztatnánk a darabot. Az alapszituációk adottak, a stílusán belül az értékek adottak, amelyeket meg kell ragadni, át kell menteni és megmutatni a fontosságukat. Akár Lehár, Strauss vagy Kálmán Imre olyan ívű zenék, amelyeknél kár lenne, hogyha veszni hagynánk. Például A chicagói hercegnőben, ahol egy jazzband mellett megjelenik a színpadon egy cigányzenekar, ez eredetileg benne volt a darabban is, de Attila koncepciója volt, hogy a színpadon is megjelennek. Két zenei világ, de ha végiggondoljuk, mindkettő ugyanazokból az érzésekből fakad, a szeretetből, a szerelemből, a fájdalomból, az elvágyódásból vagy a hazavágyódásból. A gyökerek ugyanazok.” 2010-től a Budapesti Operettszínház csapatával rendszeresen turnézik német nyelvterületen a Disney nagy sikerű musicalével, A szépség és a szörnyeteggel – idézi weboldala.

Nagy lehetőség

A decemberi miskolci fellépésről szólva kiemeli: „Ez egy nagyon nagy lehetőség, minden művész vágyik rá, hogy egy önálló estet csináljon, ahol egy szélesebb repertoáron tud megmutatni dolgokat. Egy régi álom megvalósulása, hogy Béres Attila felkarolta, egy teljes színházi apparátust mögé állítva, a Miskolci Nemzeti Színház színészeinek közreműködésével, Szőcs Artur rendezésével, aki szintén fellép a darabban. Operával indulunk, operettekkel, musicallel, nagyon nagy slágerekkel és a végén még belecsapunk Mc Hammer U Can’t Touch This című számába is.” A karácsonyt a gyerekekkel töltötte, két fia van, Bulcsú 9 és Zsombor 12 éves, és bár alapvetően nem orientálták őket a pálya felé, mégis más-más módon a műfaj felé fordultak. A nagyobb fiú komolyan sportol – teniszezik –, de érdeklődéssel fordul a színpadi technikák felé, saját fény- és látványtechnikai eszközöket épít. „A kisebbik – aki szintén kiváló sportoló – pedig most határozta el, hogy szeretne ő is belekóstolni a színházi világba, akár gyerekszereplőként is” – meséli Homonnay Zsolt.

- Pap Gyula -