2016.11.10. 21:53

Volt egyszer egy iskola

Sátoraljaújhely - Kaesztenbaum Márton – héberül Ráfáel – galíciai zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot. Galíciából 20 évesen vándorolt Zemplén vármegyébe, ahol parasztcselédként kezdett dolgozni.

Két sikertelen házasságot is kötött. Először a gönczi, majd válása után a homonnai rabbi lányát vette el, de nem csupán gyermektelen maradt mindkét frigy, de tartósnak sem bizonyult.

A pelejtei remete

Kaesztenbaum Ráfáel legendásan spórolós ember hírében állt. Ezt sokan talán zsugoriságnak vagy kapzsiságnak mondanák, de Kaesztenbaum Ráfáel nem mások kárára volt spórolós, hanem magától vont meg mindent, amit nem tartott feltétlenül fontosnak. A sikertelen házasságok után addig megspórolt pénzéből a jelenleg Szlovákiához tartozó Pelejtén vásárolt egy kis birtokot és azon gazdálkodott.

Negyven évig élt teljesen egyedül, de a magányossága nem jelentette azt, hogy a közügyektől is megvonta volna magát. Minden egyes megyegyűlésre beutazott Sátoraljaújhelyre. Természetesen ekkor is hű maradt önmagához, nem fogadott kocsit, hanem szépen komótosan begyalogolt Pelejtéről Sátoraljaújhelyre, és ugyanezt a 27 kilométert visszafelé is gyalogszerrel tette meg.

1825. augusztus 26-a jelentős dátum volt mind Kaesztenbaum Ráfáel életében, mind pedig – mint később kiderült – Sátoraljaújhely történetében. Ekkor íratta meg később legendássá vált végrendeletét. Az önmagához világéletében takarékos férfi 262 ezer váltóforintnyi vagyonának közel a felét arra hagyományozta, hogy hozzanak létre egy alapítványt, a későbbi Kaesztenbaum-tömeget, amely egy izraelita iskolát volt hivatott alapítani és működtetni Sátoraljaújhelyen. A derék férfiú 1829 novemberében hunyta el végleg a szemét. Ezt követően olvasták fel a sátoraljaújhelyi megyeházán a végrendeletét, amelyben egyebek mellett a rabbik fizetésének megjavítására, atyjafiainak boldogulására, valamint a megyei kórháznak is adományozott kisebb-nagyobb összegeket, és még arra is volt gondja, hogy a leendő iskolában azok a tanulók ösztöndíjjal tanulhassanak, akiknek nem lett volna pénzük a tandíjra.

Iskolától a gettóig

1838. október 16-án kezdték meg a tanítást a sátoraljaújhelyi izraelita iskolában, ahol héberül, németül és magyarul folyt az oktatás. Ez utóbbit is kikötötte végrendeletében Kaesztenbaum Márton.

Három fiúosztállyal, összesen 50 diákkal indult az oktatás, akik közül heten az alapítványnak köszönhetően kezdhették meg tanulmányaikat. Mindezt Juhász Istvántól, a Zempléni Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (ZRVA) ügyvezetőjétől tudjuk. Az alapítványnak otthont adó Zemplén Európa Ház épülete ugyanis az, amely annak idején az újhelyi zsidó iskolának is otthont adott. Minderről az Emlékezés Napján tartott konferencián volt szó a Zemplén Európa Házban kedden.

Maga az épület iskolának épült a 18. század végén. Nemzeti katolikus iskola volt, majd annak átköltözése után lakóházakat és egy korcsmát alakítottak ki benne. Zemplén vármegye közgyűlése 1837-ben határozott az izraelita iskola létrehozásáról, és akkor adták el az épületet a hitközségnek. 1838-tól 1944-ig működött zsidó iskolaként, majd a deportálások idején maga az iskola épülete is a sátoraljaújhelyi gettó részévé vált.

Az épület az 1970-es évektől kezdett az enyészetté válni, nem akadt gazdája. Az újhelyi tanácsháza 1988-ban határozott ugyan az épület átalakításáról, de csak a bontásig jutottak el. Az 1991-ben megalakult ZRVA 1992-ben kapta meg az épületet az újhelyi önkormányzattól.

- Bánhegyi Gábor -