2016.09.03. 15:02
Egy szomorú évforduló reggelén
<strong><em>Tettem egy próbát néhány napja. Megkérdeztem pár fiataltól a Villanyrendőrnél, hogy a „Miskolc” és az „árvíz” szavak hallatán mi jut eszükbe? Nem lehet elmondani az iszonyatos drámákat, melyektől visszaretten az író tolla s a festő ecsete egyaránt. </em>Koleszár Péter írása.</strong>
Tettem egy próbát néhány napja. Megkérdeztem pár fiataltól a Villanyrendőrnél, hogy a „Miskolc” és az „árvíz” szavak hallatán mi jut eszükbe? Nem lehet elmondani az iszonyatos drámákat, melyektől visszaretten az író tolla s a festő ecsete egyaránt. Koleszár Péter írása.
Mindannyian, egymástól függetlenül a Felsőzsolcát és Miskolcot is érintő 2010-es természeti katasztrófát említették. A hat évvel ezelőtt történt árvíznél azonban sokkal pusztítóbb áradások is sújtották városunkat.
Magyarország árvízi történetének legtöbb áldozatával járó eseménye Miskolczon, 1878. augusztus 31-én történt.
Herman Ottó az alábbiak szerint foglalta össze az eseményeket:
„Nem lehet elmondani az iszonyatos drámákat, melyektől visszaretten az író tolla s a festő ecsete egyaránt, mert leírhatatlanok és lefesthetetlenek.”
Az árvíz oka egy kétórás felhőszakadás volt, amelynek eredményeként a Szinva és a Pece vízszintje 4-5 métert emelkedett. A meglévő medrek képtelenek voltak a környező hegyekből lezúduló, hatalmas mennyiségű vizet és hordalékát elvezetni. A Szinva felett és a parton meglévő malmok és egyéb építmények összedőltek és gátat képeztek a lezúduló víz előtt.
Sokakat álmukban ért utol a halál. Csak Miskolcon 2182 ház dőlt össze, a város épületeinek a fele károsodott és 277 ember halt meg, de a környékbeli településekkel együtt számítva az áldozatok száma elérte a 400 főt.
A Miskolc a Múltban nevű Facebook-csoportot – amely ma már közel 17000 taggal büszkélkedhet – azzal a céllal hívtuk életre, hogy a város értékeit őrizzük, azt egy virtuális gyűjtőhelyként működtessük.
Alapítótársaimmal, Sternádel Sándorral, Barna Györggyel és dr. Dobrossy Istvánnal – akik már sajnos eltávoztak közülünk – abban bíztunk, hogy a mai – és jövőbeni – fiatalok egy általuk is érthető, szerethető eszköz használatával megismerhessék a város értékeit és az idősebb korosztály is visszatekinthessen a régi Miskolcra és Miskolczra.
A virtuális világon kívül is igyekszünk a város értékeit őrizni. A 138 évvel ezelőtti árvíz évfordulóján – a tragédia időpontjára asszociálva – korán reggel „Koszorúzás hajnaltájt” néven a Szent Anna téren található árvízi emlékműnél egy megemlékezést és koszorúzást szerveztünk. A szomorú évforduló ellenére öröm volt látni, hogy fiatalok is megjelentek az eseményen. Ők már a Miskolc és az árvíz szópár hallatán vélhetően nem csak a néhány éve történt eseményekre gondolnak. Ők talán érteni fogják, hogy mi is az a „vasdarab” a színház falán, amely a 138 évvel ezelőtti vízállásra emlékeztet. Ők a villamosból kinézve már biztosan fogják tudni, hogy mi az az emlékmű a Szent Anna téren. Reményeim szerint ők viszik tovább azokat az értékeket, amelyeket az elődeink ránk hagytak és mi rájuk hagyunk.
