Összeköt a közös szenvedély Tarcalon

Tarcal - A Tarcali Díszítőművészeti Kör tagjai között jártunk.

A tarcali 6puttonyos Borfalu központi épületének teraszán az asztal fölött összehajolnak az asszonyok. Céltalan, időt űző trécselés helyett igazi műhelymunka folyik, Sallainé Ádám Erzsébet népi iparművész úri hímzését vitatják meg. Az alkotás már majdnem kész, a Tarcali napok ünnepi testületi ülésén fogja először díszíteni a tárgyalóasztalt, hogy onnantól kezdve minden ülést ezzel is nagyobb díszbe öltöztessenek.

Az úri hímzés általában arany- és ezüst­szállal készül." Sallainé Ádám Erzsébet

Hónapokig készül

A szakmát hagyjuk meg a szakmabelieknek, ilyenkor fülelni illik, jöjjenek az avatatlan fülnek új szavak, amelyekről minden körön belüli pontosan tudja, mit jelent. Ilyenkor egy idő után kérdezni illik, mert egy igazán „megfertőzött” úri hímző nagyon szívesen magyaráz.

Iszonyatos munka hallik ki minden kész terítő, abrosz motívumaiból, számolás, méricskélés, több ezer apró öltögetés. Egy nagyobb terítő hónapokig készül, annak idején főleg télen, az asszonyoknak akkor volt igazán idejük. Most is zömmel a csendesebb hónapok telnek a hímzéssel, és azt persze nem úgy kell elképzelni, hogy urak és úrhölgyek hímeznek, miközben az inas és a szobalány halkan járnak a folyosókon, ezzel se zavarják uraikat.

– Inkább a felhasznált anyagokban van különbség – mondja Sallainé Ádám Erzsébet, a Tarcali Díszítőművészeti Kör vezetője. – Az úri hímzés általában arany- és ezüstszállal készül. Természetesen nem csupán ezekkel a színekkel dolgozunk, de vannak olyanok, akik csak ezeket használják szívesen.

Aprólékos

A maguk örömére dolgoznak az alkotásokkal, és kiállításokon mutatják be a munkákat, legfeljebb, ha ajándékba varr­nak másoknak, főleg közeli rokonoknak, de a fiatalok már nem csupán hogy nem hímeznek, de nem is szívesen foglalkoznak az úri hímzett terítőkkel.

– Ezeket a hímzéseket csak kézzel szabad mosni, és azt is csak kíméletesen. Száradás után pedig különös odafigyeléssel kell vasalni, csakis a fonákjáról és lehetőleg langyos vasalóval. Először a mintát kell óvatosan kivasalni, utána jöhet maga a vászon. Nagyon aprólékos, hosszadalmas munka, a fiataloknak ehhez sem idejük, sem türelmük. Annak idején a mi gyerekkorunkban természetes volt, hogy az iskolában tanultunk hímezni, a fiúk között sem volt ez szégyen. Ma már egyáltalán nem jönnek közénk a fiatalok. Volt egy fiatalabb tagunk, de hamar kimaradt.

Könnyű kéz

Bár elhallgatva a kör tagjait, ez a munka fegyelemre, odafigyelésre, türelemre késztet.

– Csak akkor hagyjuk abba, amikor már káprázik a szemünk. Meg arra is oda kell figyelni, hogy a kezünk ne legyen elgémberedve, begörcsölve, ez egy nagyon finom munka, csak akkor szabad végezni, ha nem vagyunk fáradtak. Kapkodni nem szabad.

A motívumok tárgyalásáról lassan átterelődik a beszélgetés a hétköznapi teendőkre. Az egyik asszony készülődik hazafelé. Leszedték a barackot, be kell főzni a lekvárt, tanácsot kér, hogy egy kiló barackhoz mennyi cukrot tegyen. Az általános vélekedés fél kilót saccol, de rögtön a mellé az asszony mellé társulok, aki úgy főzött, mint drága emlékű nagymamám, aki valódi háziasszonyként szinte soha nem ebédelt, mert addig kóstolgatott, hogy jól is lakott, mire elkészült az ebéd.

– Soha nem követek általános receptet. Az egyik féle barack önmagában érettebb, édesebb, akkor kevesebb cukor kell. Nem szabad gyerekek nélkül lekvárt főzni. Mindig ki kell eléjük rakni egy kistányérba kóstolót, ha azt mondják, ez már jó lesz, akkor kész a lekvár, nem kell több cukor – mondja, és mintha nagyit hallanám.

Már ezért érdemes volt eljönni Tarcalra, meg azért is, mert jó látni, hogy vannak még emberek, akiket összeköt a közös szenvedély.

Bánhegyi Gábor

Tagok

Tarcali Díszítőművészeti Kör

Szakmai vezető: Sallainé Ádám Erzsébet

Aktív tagok: Bellai Gézáné, Dorogi Istvánné, Juhász Istvánné, Kosárkó Lászlóné, Lakatos Kálmánné, Mogyorósi Jánosné, Németh Lajosné, Szabó Sándorné

Mi is az az úri hímzés?

A hímzés olyan díszítőeljárás, amely valamilyen alapanyagot (pl. vászon, szövet, bőr) tűbe fűzött fonállal, varrással készített mintával ékesít. A varrás során az anyagot oda-vissza át kell szúrni, és az így vezetett fonal adja a mintát az alapanyag felületén.

A szálak és a hímzés szélének eldolgozása a munkadarab hátoldalán történik.

A hímzés csoportosítása többféle szempont szerint lehetséges. Az egyik legérdekesebb csoportosítás, amit többnyire nem nagyon hangsúlyoznak, de figyelemre méltó: az úri hímzés és a népi hímzés.

A legfőbb különbség ezeknél a hímzéseknél az alapanyagban és a felhasznált hímzőfonal anyagában található. A drága hernyóselyem, bársony alapanyag és arany, ezüst, valamint selyem hímzőfonál főleg az úri hímzésekben található meg. A motívumkincsben és a készítési módban, öltéstechnikákban nincs döntő különbség.