Amilyen…

Ismerősöm meséli, fél 8-ra kapott időpontot az orvoshoz. Odament egy negyedórával hamarabb, nehogy lemaradjon, ha szólítanák. 8-kor még nem volt sehol az orvos. Fél 9-kor sem, a tömeg viszont gyűlt. Fél 10 után érkezett, de egy árva szóval nem mondta, hogy bocsánat. Hajdu Mariann írása.

Történet van hasonló, ezernyi. Az már megszokott, hogy az orvos nem köszön vissza, és mintha a levegőnek beszélne, úgy mondja az instrukciókat. A múltkor engem pedig megríkatott egy asszisztensnő: mint a kutyájával, úgy beszélt velem, amikor nem sikerült tökéletesen belefújnom a légzésfunkciót vizsgáló készülékbe.

Néha irigykedve nézem a hollywoodi filmeket, ahol partnerként bánik orvos a beteggel, válaszol a kérdéseire, empátiával magyarázza el, mi a probléma. Persze, értem én, hogy nálunk nagyon nem könnyű az egészségügyben dolgozónak, kevesen vannak, kevés a pénzük, nem csoda, ha türelmetlenek és ez csak fokozódik, hiszen a beteg is azzá válik (vagy ő kezdte?): amilyen az adjon isten, olyan a fogadjisten.

A betegektől több türelmet kér a Magyar Kórházszövetség új elnöke, a miniszterelnök pedig zöld utat adott az egészségügy átalakításának, kérdés, hogy ez megoldást hoz-e. Az ember mindezt hallva azért fohászkodik, hogy csak egészség legyen. S ha még sincs, akkor bízik benne, hogy jó orvost fog ki.

Mert van szép számmal olyan is.

Hajdu Mariann