Mi tetszett legjobban? – „Az egész!”

Miskolc - A perei óvodások már meg is kapták első ajándékukat: Segítünk akciónk keretében mikulásvonatoztak.

Volt olyan perei kisgyerek, aki már reggel 7 előtt az óvodánál várakozott csütörtökön. Hogyne, amikor olyan ritka élménnyel kecsegtetett a nap: az Észak-Magyarország karácsonyi Segítünk akciója jegyében Miskolcra buszozhattak, ahonnan a Mikulásvonat a lillafüredi Mesebirodalomba vitte őket.

A „Diósgyőrért” Közhasznú Alapítvány idén immár 13. alkalommal indította útjára az Északerdő Zrt.-vel együttműködésben a Diósgyőri Mikulásvonatot.

Karitativitásuk ezúttal a perei óvodásokra is kiterjedt, egy egész kocsit az ő – és kísérőik – rendelkezésükre bocsátották. (Egyébként az alapítványnál pályázni lehet sérült gyerekekkel foglalkozó szervezeteknek, idén 1200–1500 sérült gyerek mikulásvonatoztatását tervezik.)

Az odaút szinte észrevétlenül röpül el, a vicces krampuszoknak köszönhetően. Igaz, a Noname nevezetű folyton el akart aludni, de a gyerekek nem hagyják. Az is kiderül róla, hogy a hétalvó a krampusziskolából is kimaradozik, így a kis ovisoknak kell megtanítaniuk őt számolni. Még az egyébként kissé félszeg

Ricsike is egészen kinyílik. Azt persze nem látjuk, hogy a sötét alagútban mindenki sikít-e, mindenesetre sírni senki sem sír.

Amikor Aprófalvába be­gördülünk, a látványon még a kísérőként velünk lévő nagymama, Bóni Jánosné szája is szó szerint tátva marad! Nem csoda, hiszen a peronon nem kisebb személyiségek, mint Vuk, Süsü, Hófehérke és társaik üdvözölik az érkezőket.

Énekszóra hamarost megérkezik maga a Mikulás is. Átvezetvén a Mesebirodalom kapuján a gyereksereget, minden vendégét mikuláscsomaggal ajándékozza meg. A meséről mesére barangolás után elérkezik a visszaindulás ideje: Talán nem is baj már, akadnak esőcsizmácskába bujtatott lábacskák, amelyek igencsak fázhatnak már.

Búcsút intünk az alapítvány elnökének, Boda Péternek, aztán irány az alagút! Kevés gyerek képes nem kibontani a csomagját, de ilyen is akad: Ricsike például, aki a tartalmát meg szeretné osztani a testvéreivel. Ő megtanulta a Mikulástól, hogy kapni jó, de adni még jobb.

A hazaúton már a látványra is jut figyelem: „Aszta, milyen magasan vagyunk!”

Milán elsorolja nekem, mi ragadta meg leginkább: a zene, aztán Vuk, de a többi jelmezes is, meg az alagút, a versek és a díszek.

A krampuszok is arról érdeklődnek a többiektől, mi tetszett a legjobban. – Az egész! – kiáltják kórusban.

- Szalóczi Katalin -