Elrettentő példa

A Tatár Iván-ügy elsőfokú ítéletének kihirdetésekor – hangsúlyozom az elsőfokú voltát, mert szinte minden ilyen ügyben fellebbezés van, és magasabb fokon dől el, hogy helyes volt-e a határozat „alapfokon” – az eljáró bírónő a súlyosbító körülmények között említette meg, hogy egyre több hasonlóan erőszakos, brutális bűncselekmény történt az utóbbi időben, ezért is szükséges, hogy olyan büntetés szülessen – természetesen maximálisan a törvények szabta határok között –, amely elrettenthet másokat a hasonló bűncselekmények elkövetésétől. Ez így helyes, és az igazságszolgáltatásnak nincs is nagyon más eszköz a kezében, amely a társadalom jogos „megtorló” igényén túl egyfajta nevelő eszközként hatna. Szaniszló Bálint jegyzete.

Mert amikor a bíróság előtt, a vádlottak padján áll (vagy ül) az ember, akkor az már valamilyen bűncselekmény vélt vagy valós elkövetését feltételezi. Enyhítő lehet és lendíthet a dolgokon az „őszinte és feltáró” vallomás, a „megbánás tanúsítása”, vagy – bár sokszor ez már nem változtat a dolgokon – a sértettől való bocsánatkérés. Esetünkben mindezek csak részben, csak késve történtek meg, vagy meg sem történtek. Az utolsó szó jogán valamennyi vádlott bocsánatot kért Tatár Ivántól, de – és ez is elhangzott több alkalommal a tárgyalássorozatban – abban a majd’ hét hónapban, amíg elkapták őket, egyáltalán nem az járt a fejükben, hogy megbánást tanúsítsanak. Maradt így a mérlegre tett büntetés számukra, egyelőre azonban „csak” első fokon.

- Szaniszló Bálint -

Tatár Iván-ügy - Ítélet első fokon: letöltendő fegyház a brutális verésért

Miskolc - 13 és 12 év fegyházbüntetést kapott a Tatár Iván-ügy első- és másodrendű vádlottja szerdán. tovább »