2014.11.13. 12:08
Nézőpont: Az utca hírmondója
<em>Idejét nem tudom, hogy mióta nem érdekelnek a reklámok, a plakátok. Annyira elöntötték az életet, hogy zavarnak. Utoljára - vagy 20 éve - egy farmert gyártó cég zenés hirdetése fogott meg igazán: jó képek, humor, no meg kitűnő zene, amelyet ott, akkor a legendás The Clash szolgáltatott. „Should I Stay or Should I Go”. Menjek, vagy maradjak. Ez megmaradt</em>. <strong>Juhász-Léhi István jegyzete</strong>.
Idejét nem tudom, hogy mióta nem érdekelnek a reklámok, a plakátok. Annyira elöntötték az életet, hogy zavarnak. Utoljára - vagy 20 éve - egy farmert gyártó cég zenés hirdetése fogott meg igazán: jó képek, humor, no meg kitűnő zene, amelyet ott, akkor a legendás The Clash szolgáltatott. „Should I Stay or Should I Go”. Menjek, vagy maradjak. Ez megmaradt. Juhász-Léhi István jegyzete.
Plakátok? Lópici Gáspár, a világ leghíresebb plakátragasztója kedves emlék a Keménykalap és krumpliorrból. "Én vagyok az utca hírmondója, én irányítom a közvéleményt!" - harsogta. És hogy mit üzent a gyerekeknek? "Hogy ne szaggassák le a plakátokat. Mert az az utca hírmondója." Persze akkor még nem volt ennyi televíziós csatorna, rádió, internet, és nagyon okos telefon sem. Volt jelentősége egy jó plakátnak.
Kedd délutánig viszont a szaggatásnak volt ideje. A választási törvény szerint ugyanis "a szavazás napja után egy hónapon belül kell eltávolítania a plakátokat annak, aki elhelyezte, vagy akinek az érdekében elhelyezték." Azt nem tudom, hogy ki szavazott (vagy nem szavazott) egy-egy jelöltre azért, mert szépen mosolygott a plakátokon, ha autóval, gyalog, vagy kerékpárral közlekedve "nekünk jött". Mert ha akartuk, ha nem ott volt oszlopon, falon, kirakatban, autó oldalán. Örülök, hogy most ennek jó darabig bizonyosan vége...
Nem is olyan régen egyébként egy srác kért bocsánatot óriásplakáton szerelmétől Budapesten. A 800(!) négyzetméteres szerelmeslevél állítólag mégsem hatotta meg a lányt.
Lehet, hogy "csak" annyit kellett volna mondania halkan, súgva: "szeretlek"?
