A szürreális EFOTT korzón

Miskolc - A nappali programok után pénteken este is „megmártóztunk” az EFOTT hangulatában.

Péntek este negyed 10 után nem sokkal a miskolci belvárosban. Kiszeretnék jutni az ingyenesnek beharangozott EFOTT bulis busszal a fesztiválra. Először rossz oldalán állok, át kell mennem a Centrumhoz. Ott egy tábla hirdeti, hogy fél óránként, déltől éjfélig jár az egykori amerikai iskolabusz. Már 10 óra, de nem jön… Jön viszont a másik oldalon egy kék busz. Büszkén rajzolódnak ki a világító betűk: EFOTT. Ez viszont nem viteldíjmentes, de most már ki bánja.

Utánozhatatlan hangulat

Nem hallgatózom a buszon, ám olyan hangerővel megy a rizsa, hogy akaratlanul is gyorsan képbe kerülök. A srácok három dologról beszélgetnek az egyetemig: mennyit ittak eddig, mennyit fognak és milyen lesz a buli. Akadnak kifejezetten jópofa sztorik is. Gyorsan kiérünk. Az egyetemváros olyan arcát mutatja, amellyel még soha nem találkoztam, pedig… Rengetegen iszogatnak és beszélgetnek a bejárattól távol is. Sokan az uszoda parkolójában bandáznak, vagy a kerékpárút melletti fűben. Egy vidám csapat óriási gumimatracon kártyázik. A sötétben mindez szürreális, belépve pedig még inkább az. A hangzavar elképesztő: mindenhonnan zene szól, amit sikítás, vagy egy nevetés szakít meg. Utánozhatatlan az éjszakai EFOTT. A könyvtár felé sétálva egy fiú fekszik az árokban, mentősök vizsgálják. Valaki azt mondja szerencsére nem drog, hanem „csak” napszúrást kaphatott, aminek a jelentős mennyiségű ital sem tehetett jót.

Lány az égből

Egyre nagyobb a tömeg a nagyszínpad felé trappolva az EFOTT korzón. Fülledt meleg van, hideg citromos sörre szavazok, ehhez azonban feltöltőkártyát kell váltanom, hiszen nincs készpénzforgalom a fesztiválon. A kártyabérleti díja félezer forint, amit természetesen hazafelé vissza lehet váltani. Egy korsó – amiért két darab százast kell fizetni, de azt is visszaváltják - amúgy 400, de a dobozos Tankcsapda sör 550-be fáj.

A nagyszínpadon az Edda, akik nem is olyan messze, tulajdonképpen itt, az egyetemen alakultak. Jó ideje nem miskolci már a banda, de Pataky vérprofi, az embermassza együtt énekli vele a kivetítők fényében, hogy „minden hajnal az övé marad, látja szállni a madarakat…” Mondom, hogy szürreális az EFOTT, ebben a pillanatban egy lány száll alá az égből. Igaz, bungee jumpinggal… Nekem kedves, és kedvtelen ismerősökkel, barátokkal is összefutok közben. Benézik a PASO-ra kiizzadni a sörféleséget, aztán a fűben ülve a P. Mobilba is belefülelünk. „Uhrrr…, orrhbuuu... Húú de jó volt ez a miszter prezident” – dörmögi egy 30 körüli pasas.

Éjjel egy óra. A taxis nem beszél. Annyit elárul, hogy van forgalom – azt én is látom - , és hogy a belvárosban nincs mozgás. 1400-at kér azért, mert bevisz a belvárosba.

Kampuszról, Campusra

Majdnem fél nappal később, nem sokkal dél előtt csak éledezik a kampusz. Láthatón sokan elkészültek már magukkal. Egy ELTE-s egyetemista fiú azt mondja nekem minderre, hogy tök jó lenne most egy olyan hely itt az egyetemen, ahol csend van… „Egy csendszoba!”

Egy debreceni társaság két büszke férfi tagja pedig arról próbál meggyőzni, hogy higgyem el, nem másnaposak, nagyon jól osztották be az erejüket. „Ráadásul a héten otthon folytatjuk a Campus Fesztiválon! Hajrá Loki, hajrá DVTK!” - szól utánam egyikük.

Kifelé még visszanézek: narancssárga napszemüveges lányok hűtik egymást vizipisztolyaikkal.

ÉM-JLI