Munka és vers

Ózd - Az Ózdi Irodalmi Kör egyik tagja, Szlabik Béláné Julika néni 2014. február 18-án érkezett el 85. születésnapjához. Életének fő meghatározója mindig, mindenkor a munka és a vers szeretete volt. Nem telik el úgy nap,hogy ne mondana verset unokáinak, rendezvényeken vagy saját kedvtelésére. Sok-sok oklevelet és emléklapot őriz amit városi, megyei szavalóversenyeken kapott. A legutóbbit 2014. januárjában az Ózdi Városi Könyvtárban. Rengeteg verset tud fejből, kapásból. Az utóbbi években néhány saját verse is született.

Julika néni így vall életéről:

-Ózdon születtem, de Somsályon az akkori csodás bányatelepen nevelkedtem. Szerető szüleim ott neveltek hitben, szeretetben, békességben. Tizenegyen voltunk testvérek és még volt két féltestvérem. Én voltam a hetedik gyermek. Egyszerű szegény család voltunk, de lélekben gazdagok. Sokat dolgoztunk és imádkoztunk. Mindenkinek meg volt a maga napi feladata, kötelessége, s mint a hangyák azt úgy végeztük szorgalommal.

Nagy volt a család sokat kellett mosni, vasalni, mosogatni. Hetente hat kenyeret, lángost, vakarót sütöttünk. Nagyon szerettem óvodába, iskolába járni. Amikor elvégeztem az általánost elmentem dolgozni. Télen-nyáron dolgoztam különböző helyeken még vasárnap is. Barátnőimmel munka után szerettünk a Hangon -patakban lubickolni aminek akkor szép tiszta vize volt. 1949-ben mentem férjhez. 1954-ben kaptunk lakást Ózdon a Béke-telepen. Az életem során nagyon sok nehézséggel, bajjal kellett megküzdenem, ami regénybe illő lenne. Mint szakács vonultam nyugdíjba. Dolgos munkáséveimre ma is örömmel gondolok-mondta Julika néni.

Egy rövid részlet Értékeim c. verséből:

"Sok értéket örököltem,

áldott adottságban részesültem.

Óvom, féltem gyűjtögetem,

mert ez az én értékes kincsem."

- Kerékgyártó Mihály -