50 éves a miskolci Fazekas iskola - Retró fotók!

Miskolc - 50 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit az iskola a Fazekas Utcai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, akkori nevén 6-os számú Általános Iskola.

A 2013/2014-es tanévnyitó köszöntő beszéde

Szeretettel köszöntök mindenkit a Fazekas Utcai Általános Iskola 2013-2014-es tanévnyitó ünnepségén. Külön köszöntöm Kovács Józsefné önkormányzati képviselőasszonyt, Köszöntöm azokat a pedagógus kollégáimat, akik már nyugdíjas éveiket töltik, de több évtizeden keresztül itt dolgoztak az iskolában. És nagy szeretettel köszöntünk benneteket kedves első osztályosok, akik elérkeztetek ehhez a mai jeles naphoz, megkezdve iskolai tanulmányaitokat.

Minden közösségnek szüksége van ünnepekre, megemlékezésekre, hiszen ezek az alkalmak azok, amelyek révén egy közösség erősödhet többek között tudásban, együttműködésben, szolidaritásban, emlékezhet és tiszteleghet a múlt előtt.

Ilyen ez a mostani tanévnyitó is, hiszen 50 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit az iskola a Fazekas Utcai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, akkori nevén 6-os számú Általános Iskola.

Manapság a tanévnyitót a legtöbb iskolában az első tanítási nap reggelén tartják. Most viszont úgy gondoltam, hogy az 50. éves évforduló nyitányaként legalább ebben az évben legyen régi szokás szerint.

Az ötvenes évek végén, a gyorsan fejlődő Miskolcra egyre többen jöttek dolgozni. Köztük rengeteg fiatal, gyerekekkel, akiknek iskola kellett. Ebben az időben nincs igazán nagy iskola épület Miskolcon a középiskolákat kivéve. Sok kisebb épületben folyik a tanítás, amelyek egyre kevésbé bírják a növekvő létszámot. Ezért születik meg a döntés egy új, modern iskolaépület létrehozására a Fazekas utcán. Kijelölik a helyet, az építkezés elkezdődik és noha nem készült még el az épület 100%-ban A tanítás elkezdődik 1963 szeptember 1. A tanuló ifjúság három iskola diákjaiból áll össze, ezek a Tóth Pál a Palóczi utcai és a Kossuth utcai iskolák. Közel 1600 gyerek és mivel az iskola udvara nincs kész, így a tanévnyitó a Népkertben lett megtartva. Az intézmény igazgatója Kissgyörgy István lett, a tantestület pedig a korábban említett három iskola pedagógusai alkották.

Így kezdődött el a tanítás, és az iskola elindult azon az úton, amely a város egyik sikeres intézményévé tette. Ezalatt az ötven év alatt a közismereti képzés mellett folyamatosan működött a zenei , művészeti képzés, amely jelentősen hozzájárult az iskola hírnevéhez, eredményeihez. Ötven év alatt több ezer diák tanult itt, akik az itt szerzett tudásra alapozva a magyar társadalomnak megbecsült, sikeres tagjai lettek. Ma is ez a feladatunk, ez az iskola célja. Ebben a lassan csökkenő létszámú városban még mindig az egyik legtöbb gyermeket tanító iskola a Fazekas. Sokan hozzák ide gyermekeiket, bízva az itt dolgozó pedagógusokban, az iskola képzési struktúrájában és hagyományaiban.

A változás, a fejlődés pedig jelen van most is.

Változás, hogy a pedagóguskar bővült Pogány Ildikóval és Török Jónyer Krisztinával, akik az első osztályosokkal lesznek. Elment tőlünk Tímár Tóth Mária zongoratanárnő. Jelentős fejlemény az eszközellátásunk terén, hogy kaptunk 12 interaktív táblát, amelyeket felszereltünk a tantermekbe, és nagyon reméljük, hogy segíteni fog tanulmányaitokban.

Jó tanulást, sok sikert kívánok Nektek, kedves Diákok ebben az új tanévben!

Ezzel a 2013/2014-es tanévet megnyitom!

Visszaemlékezés a Fazekas iskola indulására

17 éve lesz, hogy ebben a teremben beszélhettem. Megtisztelő és számomra megható, hogy az Igazgató Kartásnő felkért, hogy a Fazekas indulásának, munkásságának kezdetéről, az alapozásról idézzem fel az emlékeket. Hálás vagyok, mert 2 hete a régi jegyzetek, emlékek, fényképek között kutatva sok szép élményt élhettem újra. Szeretném, ha mai előadásom az idősebb és fiatalabb kartársaknak is élményt nyújtana.

1963. szeptember 1-ét jegyzik a Fazekas indulásának

Utána 20 tanéven át, mintegy 200-szor kellett hallgatni itt a nevelőtestületnek előadásaimat. Igyekeztem mindig felkészülni, olyan gondolatokat nyújtani, ami az iskola, a testület munkáját az adott körülmények között, és a felsőbb utasításokat - a helyi adottságokra sajátosan alkalmazva segíti, előreviszi.

Most a 37. tanévben nyugodtan állíthatjuk, hogy a közel 4 évtized eredményes, sikeres volt. Csak példának említem, hogy 1999. elején a Miskolcról kiadott közvélemény kutatás szerint a város általános iskolái között, a Fazekas magasan a legjobb.

De emlékezzünk az indulásra.

Abban bizonyos pártállami 4 évtizedben a sok zavaros, alaptalan nézet között az iskoláról egy olyan hibás képet alakítottak ki, hogy új épület = jó iskola; régi épület = rossz iskola. Így volt olyan szülő aki 8 év alatt, mindig az új iskolába vitte gyermekét.

Az alapító testület többsége, még a II. világháború előtt szerzett képesítést, s alapozta meg nevelői gondolkodását, magatartását. Mi abban a tudatban éltünk, dolgoztunk, hogy az iskolát a gyerekek, a nevelők, a szülők közössége alkotja, az adott, sajnos "változó" társadalmi körülmények között. Az épület csak foglalat, adottság, ami segíti, vagy nehezíti a nevelés, oktatás eredményeit.

Ez az épület nem azokra a feladatokra épült, mint amit az akkori városi vezetés bele erőszakolt.

De nézzük az akkori társadalmi körülményeket. Az 1950-es években hazánk és Miskolc a "sztálini gigantománia" gondolatkörében élt. "Óriáskohót" építünk egy olyan országban, ahol nincs vasérc, és koksz. Ez a gigantománia az iskolákra is kiterjedt.

Miskolc belvárosa akkor iskolákkal elég jól el volt látva, hála városunk történelmi vezetőinek. Ezeket az évszázados nevelési hagyományokat szándékoztak felszámolni, amikor az Észak-magyarországi Tervező Vállalatnál az első 24 termes iskolára megrendelést adtak.

Krisztik Pál építész-tervező mérnök kapta feladatául, hogy a Megyei Börtön és az akkor még nyílt mederben csordogáló Pece patak közét zárja le iskolával. Így születik meg a hosszú 5 szintes épület, a legolcsóbb technikával. (előre gyártott vasbeton pillérekből készült rács-szerkezet, amibe később helyezik be a födémeket és közfalakat.) Akkor egy tanterem építési költségelőirányzata 600 000 Ft. A mi iskolánkat 500 000 Ft-ból hozták ki. (Krisztik mérnök úr ma is városunk köztiszteletben álló, tekintélyes tervezője.) jól ismeri a várost. Nincs még Sportcsarnok, de igazán jó tornaterme se. Tervez egy 500 m2-es tornatermet, "karzattal" és öltözőkkel, zuhanyozókkal, orvosi rendelővel úgy, hogy mindez külön bejárattal elkülönül az iskolától. A "lelátónak" alkalmas karzatot a város "megtakarít ja", de a hozzá vezető lépcső helyét már nem lehet törölni. A gépész terveket dr. Bíró Antal végzi, akinek felesége itt tanított, lánya itt tanult.

Krisztik Pál terve szerint egy testnevelés tagozatú iskolának lenne itt helye. De érvényesültek a "társadalmi hatások".

Előzmények:

1888-tól a Városháztéren működik a Római Katolikus Érseki Lánynevelő intézet. 6 éves kortól 18-19 évesig fogadja a lányokat. 1948-ban államosítják. 1950-ben Állami Tanítóképző lesz, s gyakorló iskoláját Szűcs Lóránd (volt református kántortanító) kiváló zenész vezeti. A tanítóképzőt többi intézettel egyszerre megszüntetik, s a gyakorló iskolából a 34. sz. Ének Zenetagozatú Általános Iskola lesz. Élén Szűcs Lóránd igazgató.

A Palóczy utcán 1837-től működik a Református Nőnevelő Intézet, mely a leghíresebb igazgatójáról a "Tóth Pál" nevet viseli 1948-ig az államosításig. (Helyén ma a Kandó Kálmán Ipari Szakközépiskola.) A reformátusok is 6-18-19 éves korosztályban nevelik lányaikat.

A Kossuth u. 13. sz. alatt a minorita rend által irányított római katolikus fiúiskola is már közeli 100 éves hagyományokkal rendelkezik.

Ezt a 3 történelmi iskolát fogják 1963-ban a Fazekasba zsúfolni.

De nézzük meg, milyen lesz az épület. A Borsodi Állami Építőipari Vállalat kapja a nagy feladatot. Kettőt is egyszerre. Építi a "híres-hírhedt" avasi kilátótornyot. Ennek 1963. augusztus 20-ra politikai célzattal kell elkészülni. Nagy avatási ünnepély, jutalmak, kitüntetések hullanak. (17 év múlva a feljáratot cserélni kell, mert életveszélyes.) Párhuzamosan épül a Fazekas. Akkor dolgoznak amikor jut rá idő, abból ami anyag jut. Nem is készül el szeptemberre. Csak 3 emelet áll vakolatlanul. A földszinti részeknek körvonalai sejthetőle Az "udvar, felvonulási terület" mészgödrökkel, anyaggal, állványokkal. Tudomást sem vesznek arról, hogy szeptember 1-jén tanítani kell benne. Csak 1 év múlva vesszük birtokba a napközit, 2 év múlva a tornatermet. Nincs átadás-átvétel, nincs feljegyzés róla, csak bejönnek a gyerekek, tanítanak a nevelők, s időnként a szeptemberi nyitott ablakokon át állványokról beszél a tanterembe egy-egy építőmunkás. A kazánokról az első fűtési szezon után derül ki, hogy selejtgyártmányok. Kicserélik a 7 db széntüzeléses "Marabu VIII"-as kazánokat.

2 év múlva perrel kényszerül a BÁÉV a tantermek PVC padlóját parkettára cseréli. Örökre megharagszanak, hogy egy pedagógus pert nyer a vállalati szakemberek, jogászok ellen.

Abban az időben a közületi építkezésekre volt egy rendelet, hogy az építési költség egy bizonyos részét képzőművészeti alkotásra kell fordítani. Krisztik Pál tervező-mert sportiskolát képzelt a tervezéskor - megkereste az akkor elismert szobrászművészt Budapesten - Grandtner Jenőt - s rendelt egy Toldi bronz szobrot. Szerinte ez jól szimbolizálta volna a sport és az irodalom kapcsolatát, s a sportiskolai nevelési eszmét. Az alkotás gipsz mintája elkészült a 2. tanévben, de a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat bronz hiányra hivatkozva nem vállalta a kiöntést. Grandtner művész úr elintézte, hogy ha az iskola 6 q bronzot gyűjt, s átadja a MÉH vállalatnak, a szobor elkészülhet. Gyerekeink lelkesen vállalták, hozták a törött kilincseket, vízcsapokat, s így lett nekünk Toldink.

Gyereket és nevelőt az előbb ismertetett 3 történelmi iskola megszüntetésével "helyeztek át" a 6. sz. Általános Iskolába (akkor számozták az iskolákat) 1963. július 1. hatállyal.

A 4. Ének Zenetagozatból csak Szűcs Lóránd igazgató és Galambos Béláné énekkarvezető nem jöhetett ide. A helyettes igazgató Szabó Edit szerencsére maradt. A zenei igazgató helyettesnek Gecsei János énektanárt kaptuk a 7. sz. Palóczy Fiú iskolából Igazgatót is felkérték, de sem az 1. sem a 2. jelölt nem vállalta. Látván a félig kész épületet s a roppant gondokat: 3 iskolát leltár szerint átvenni, leselejtezni, az új iskola építését befejezni, berendezni, s a 3 intézet nevelőit, tanítványait, szülőit összekovácsolni.

Harmadikként én kaptam egy telefont Tok Miklós művelődési osztály vezetőjétől, hogy azonnal jelenjek meg a Városházán. Karon kapott, s bevitt a tanácselnök helyetteshez Gribovszky Lászlónéhoz, s bemutatott mint a 6. sz. igazgatóját. Némi vita, alkudozás után vállaltam el úgy, hogy az épületet meg sem nézhettem. Én ismertem mind 3 tantestületet, s az iskolaszervezésben jártas voltam, mert előtte az 5. sz. iskolában 6 tanteremben 20 osztályt tanítottunk.

A három iskolából összejött több mint 50 tanuló csoport változatlan összetételben maradt, osztályfőnökökkel, nevelőikkel együtt. Megmaradt 2 úttörőcsapat is: a 6-osból a Hámán Kató, Bíró Dénesné, a 34-ből az Oprendek Sándor, Réty János vezetésével. Mivel a földszinti rész még hiányzott, a tanári szoba és igazgatói iroda a földszinti folyosó végén, szertárnak tervezett 1 ablakos szobákban kapott helyet.

Az első tantestületi értekezlet több mint 80 nevelővel a Kossuth u. 11. (ma Bábszínház) nagytermében lehetett megtartani. Jellemző, egyetlen városi vezető sem jelent meg. A 3 igazgató alaposan felkészült. Nem csak szöveget mondtunk, de mindjárt feladatokat is osztottuk, mert nem tudtuk, mikor lesz újra lehetőségünk együtt leültetni a testületet. Szerencsére egy többségében 30-45 életkorú nevelői kar, több gyakorlott iskolai képesítésű, nagy tapasztalatú egyénekből álló munkatársak, elfogadtak irányítónak, vezetőnek.

Első nagy feladat volt az évnyitó ünnepély. Tudtuk, több mint 4000 fő jön el, de ilyen terem nem létezett. A mai műjégpálya helyén a Népkert Szabadtéri Színpad rendelkezett 2500 ülőhellyel, s megfelelő hangerősítő rendszerrel (A Népkerti Vígadóban rendezett Fazekas Esten Réz Atilla emlékezett meg erről.)

A nézőtéren táblákkal jeleztük az egyes évfolyamok helyét, s a nevelők igazgatták a roppant tömeget. Nagyon szép műsorral a szülőket is megnyertük.

Utána kikaptam a kertészeti Vállalattól, mert letaposták a parkot, s a rendőrségtől, mert a végén a kizúduló tömeg az akkor még szűk Csabai kapu elején forgalmi dugót okozott.

A sikeres tanévnyitó ünnepélyt követte az első tanítási nap. Ha az épületbe egyszerre engedünk be közel 2000 gyereket, és a kísérő szülőket, abból csak botrány lehet. Kihirdettük, s újságban is közzétettük, hogy az évfolyamok óránként érkezhetnek a Fazekas utcán át. Egy óra alatt az előkészített névsorok szerint összeálltak az évfolyamok egyes osztályai, s hátul, a Palóczy utcán át távoztak. Így kerültük el a zsúfoltságot, rendetlenséget.

Különleges, és több éven át tartó próbálkozásokkal találtuk meg a 24 tantermes épület célszerű beosztását. Több mint két váltásban tanítottunk eleinte. A hangszeres tanároknak, a szertárnak szánt egyablakos szobákban tudtunk helyet adni. Volt zongora, hegedű, cselló és fafúvós tanszakunk. A szertárnak jó volt a 6 cm-es válaszfal, de ha mindkét oldalán egy-egy zongora szólt, nem éppen ideális.

Augusztus végén derült ki, hogy a Művelődési Osztály elfelejtett bútort rendelni. Így a város iskoláit jártuk, s szedtük össze a felesleges padokat, és a nevelők saját kezűleg rendezték be termeinket. Az Iskolabútorgyárban személyesen jártam az új bútorokért, de csak októberre szállítottak. A régi padokat ki, az újakat berakni már az ifjúság és szülők segítségével tudtuk. Utasítottak, hogy az udvaron felhalmozott padokat semmisítsem meg. Lett belőlük énekkari állvány, rajzbak, fali polc, virágtartó, szertári állvány stb.

Jellemző akkori városi vezetőinkre, hogy a normálnál 2 fővel kevesebb takarítót adtak. 4 órás adminisztrátort csak a 3. tanévben engedélyezték. Addig majd mindent a 3 igazgató csinált.

Mivel a napközi még csak épült, őket a régi Palóczy utcai elhagyott iskolában helyeztük e. A második tanévben kellett lebontatnunk társadalmi munkában. Az elaggott épületben 3 db nagy méretű márvány emléktáblát találtam. Senkinek sem kellett a városban. Az új épületben sem lehetett helyet találni számunkra, sem az egyesítést nem szolgálta volna, mert a másik két iskolát sértettük volna (Egy márványtáblát Sárospatakra a Református Egyháztörténeti Múzeum pincéjében őriznek)

Az indulás, az első 24 tantermes iskola akkor szenzáció volt Miskolcon. Érdemes az Észak-magyarország c. lapunk 1963. szeptember 19-i számában Priska Tibor: "Nagyüzem a Fazekas utcában" című riportját elolvasni.

Részlet az újságból: "Csaknem kétezer általános iskolás tanul ebben az épületben A hatalmas méreteket illusztrálandó, hadd említsünk meg néhány adatot. A 24 tantermes iskolának körülbelül 100 dolgozója, hat politechnikai műhelye van. Különösen most nehéz a munka, amikor még az építők munkazaja is átszövi a tantermek áhított csendjét, hiszen az épületet még nem adták át teljes egészében rendeltetésének.

Az igazgató szerint az egyik legfontosabb feladat: a nevelők jó kollektívájának kialakítása. Ez a sajátos körülmények miatt eléggé nehéz. A nevelők három iskolából jöttek ide, és nyilván mindegyikük magával hozta iskolájának szokásait, hagyományait, és érthető módon ezeket próbálja meghonosítani itt is. Nincs olyan helyiség, melyben összeülhetnének. Sok kiváló képességű nevelő jött ebbe az iskolába, ahol minden nagyban megy. Aki például a könyvtár vezetését vállalja majd, annak körülbelül kétezer olvasóval kell számolnia. (Ez már egy járási székhelyen is dicséretes adat .) Vagy: aki a fizetések átadására vállalkozik- társadalmi munka! - annak egy napon mintegy 80 ezer forintot kell szétosztania.

Szép modern iskola a Fazekas, de az igazgató nincs mindennel megelégedve. Néhányat talán érdemes megemlíteni. Például: az emeleti lépcsőfordulóknál az üvegablakok előtt nincs védőrács. Jó lenne védőrácsokat rakni a fordulókhoz, hogy a lépcsőről lefelé futva valaki az ablaknak szalad. A külső ablakokat nem lehet nyitni, rögzített üvegtáblákat szereltek ide. Így kevesebb az építési költség, de az ablak tisztítása csak kívülről lehetséges. Ezt a munkát az ablaktisztítók vállalták: minden évben egyszer lemossák, és ez ötezer forintba kerül. Nincs megoldva az előadótermek sötétítésének kérdése. Jó lenne az is, ha az előadótermekben elszívó berendezést szereinének fel.

A lényeg azonban az, hogy mégiscsak egy hatalmas iskolával gazdagodtunk, ahol máris élénk munka pezseg. És ha a hetesek negyvenen fölüli létszámot is jelentenek, azért bizonyos, hogy sok jót hallunk még erről az iskoláról."

Nekem, mint nevelőnek sohasem tetszett az iskolák számozása. Egy sporteseményen nem lehet ezzel lelkesíteni senkit. Ezért felkerestem Marjalaki Kis Lajos ny. tanár urat, Miskolc nagyszerű ismerőjét egy magnetofonnal. Reszkető hangján még sok gyerek hallgatta, az Akasztóbérc, Nyakvágó, Pallos utcák néveredetét. Tőle tanultuk meg a Fazekas utca és a Pece patak történelmi kapcsolatát. Azóta a Pece eltűnt, a "Fazekas" márkanév lett. Az udvar életveszélyessége miatt nagyon hiányzott. Az ott maradt régi épületmaradványokat évekig bontottuk, fokozatosan alakult ki a mai formája. Telekkönyvileg úgy vettük birtokba, hogy önkényesen húztunk egy kerítést, s 10 év múlva "elbirtoklás címén" törvényesen is megkaptuk.

Fontosnak tartottam az úttörő élet jó működését, mert kitűnő összefogója, és alakítója az intézet egységes lelkületének. A 3. tanévtől már csak egy csapat, a Hámán Kató maradt életben, melynek színességét a zenei tagozat biztosította. Furulyazenekar nélkül nem volt ünnepély. A két nagy-kórus mellett az alsós, meg az osztályok kórusa között oszlott meg a sok-sok ünnepély és szereplés. A város, és az üzemek szívesen hívtak szerepelni, mert előre biztosított volt a siker. Hisz az énekkarból sokszor kitelt egy tánccsoport, néhány hangszeres szám. Ez ugyan ingyenes, többletmunka volt, de megtérült, mert népszerűsítette az addig ismeretlen új iskolát.

Országosan egyedülálló volt, hogy saját iskolaorvost sikerült engedélyeztetni. Dr. Hajós Anna 1933-óta volt Miskolcon közismert gyermekorvos, s hajlott korára tekintettel a 2000 gyereknek, hozzánk rendelték. Volt több év, hogy tanári melletti szoba volt az orvosi rendelő, két előszobával (hogy a fertőző beteg az utcáról közvetlenül az orvoshoz jusson).

Amikor a Jókai lakótelepet építették, a felnőtt körzeti orvos (a nemrég elhunyt dr. Bartha Árpád) évekig iskolánkban kapott rendelőt.

Az iskola egyik legfontosabb szellemi szolgáltatója a könyvtár. A 3 intézetből összeállt rendezetlen könyvhalmazon ideiglenes jellegű 4 órás kezdő könyvtárosokat kaptunk. Sorsa akkor rendeződött, amikor Szabó Edit helyettes igazgató nyugdíjba ment, s a földszinti első termet oda készített bútorokkal könyvtárrá alakíthattuk. Volt időszak, amikor úgy mondtuk: csak két ember van az intézetben aki mindenkit ismer- az iskola orvos és a könyvtáros. A szakszerű katalogizálásban és könyvek kölcsönadásával a Szabó Lőrinc Városi Könyvtár akkori munkatársai segítettek.

Az első tanév legnehezebb feladata volt az intézeti rend, a napi működés, a vezetés szervezetének kialakítása. Nem volt ilyen nagy intézetre példánk. Heti kb. 1200 tanítási órához órarendet sehol sem láthattunk.

Abban az időben a "kollektív vezetés" volt korszerű. 3 igazgató, 4 úttörővezető, szakszervezeti titkár, pártvezető, s a munkaközösségek (alsó-, felső-, szakmai-) közös tanácskozása döntött a legtöbb dologban. A megmaradt naplóm 14 főt őriz ebben a testületben. Kimerítő vitáink voltak, hogy 3 iskola hagyományaiból mit folytassunk. Legjobb, s leghatékonyabb módszereket az Ének-zene tagozatos iskolából örököltük. (Nem véletlen, mert igazgatója a városi igazgatók továbbképzésének legfőbb irányítója volt.)

Mivel nem volt tanári, a nevelőkkel csak írásban a "körözvényen" át érintkeztünk, amit mindenkinek alá kellett írni. Ebből tudtuk, hogy ki olvasta már, s vette tudomásul. Az első időkben 70-80 körözvény ment ki egy tanévben. Végül a már 20 db is elég volt az irányításhoz.

Bajunk volt az osztálykönyvekkel, mert a III. emeletről a földszinti tanáriba lehozni, felvinni 10 perc alatt bajos volt. Végül "nagy merészen" a lépcső mellett a tűzcsap szekrényben helyeztük el tanítási idő alatt. A jó tanulói szellemiségre jellemző, hogy bár őrizetlen volt, illetéktelen osztályzatokat nem igen hamisítottak bele.

A folyosón szabadon voltak a kabátok. A lopások ellen a hivatalsegédeket osztottuk be kapuügyeletre, s a tantermi szárnyba a tanítás megkezdése után csak igazgatói engedéllyel mehetett fel bárki.

A nevelői munkaközösségekkel az iskolavezetés nem igen ért rá foglalkozni. Szerencsére sok kiváló nevelőnk volt, aki kitűnően összefogta, szervezte, irányította a hozzátartozókat. Maguk között vitáztak, döntöttek, intézkedtek a feladatok többségében. De volt, amikor az illetékes igazgatóval hozattak döntést. Itt ismerték meg egymást a nevelők, találkoztak a különböző módszerekkel, hozták az ötleteket, javaslatokat. Tulajdonképpen köztük kezdtek csírázni azok a gondolatok, elvek, melyek végül egy sajátos "Fazekas szellemiségben" ötvöződtek. De többen nem kedvelték ezt, meg a nagy méreteket, s a vele járó sok feladatot. Ezek a nevelők előbb-utóbb távoztak.

Első tanévünk folytatta a növendékhangversenyek sorát a la. koncerttel, Júniusban előadtuk:, Szőnyi Erszébet: "A didergő király" gyermekoperáját a Konzervatórium zenekarával. Reményi János vezényelt. A király: Tréfás György debreceni operaénekes, a gyermekszólót Németh Hedvig IV. osztályos tanulónk énekelte. Ezzel a produkcióval sikeresen mutatkoztunk be.

Tanévzáró ünnepélyünk ismét csak a népkerti Szabadtéri Színpadon folyt le, méltón zárva a viharos első tanévet.

Második tanévünkre megnyílt a 8. sz. iskola a Selyemréten, s elég sok tanuló és nevelő távozott. Nagy könnyebbség volt számunkra. Beköltözhettünk a napközibe, de étkezni évekig az udvaron lévő Közgazdasági Szakközépiskola pincéjébe jártunk.

Még folyt a tornaterem építése, s be kellett rendezkedni a 6 műhelyben a politechnika, mint új tantárgy- oktatására. Mivel ilyen szakterem a környékbeli iskolákban nem volt, azt a tantárgyat a 4. sz. Szabó Lajos (ma Kis-Hunyad) utcai, a 7. sz. Palóczy u. és a 9. sz. Szeles u. iskolák tanulóinak is mi oktattuk. Bár a politechnika tantervében nem szerepelt, én - ha már lehetőség van rá- bevezettem a lányok számára a főzés és varrás tanítását is. Kitűnő tanárnőket találtunk, akik révén az egyik legkedveltebb tantárgy lett a lányok közt. Sőt volt idő, hogya fiúk is főzni akartak. Az úttörő szervezésében egy szakács szülő szakkörvezetőként tanította egy ideig főzni fiainkat is!

A költségvetés lehetőséget adott szakkörök szervezésére. Volt, amikor 5 anyagigényes, 15 nem anyagigényes szakkört vezettek lelkes nevelőink. (Az Úttörőház panaszkodott, hogy nem járnak hozzájuk gyerekeink) Nálunk nagyobb választék volt.

Az Országos Úttörő találkozót Aggteleken megyénk rendezte. Barlanghangversenyünk olyan sikeres volt, hogy a bejárathoz emléktáblát tettek. Mára sajnos eltűnt.

Országosan is felfigyeltek ránk. A Magyar Televízió 30 perces műsort adott le az itt folyó munkáról.

A növendékhangversenyek folytatása mellett, ifjú zenészeink óhajára "tanári koncertekre" is sor került néhány évig, a Bartók teremben. Aki vállalta a fellépést nagy élményként őrzi hangulatát.

Mivel a nevelők nem ismerhették a sok gyereket, számukra bevezettük a "betétlap" rendszert az ellenőrző mellet. Ez azonban nem vált be. Ugyanígy kihalt az "osztály-tükör" vezetése is. Május végén tornaünnepélyen keltettünk hangulatot a testnevelésnek. Az alsó tagozat pedig 4 tanteremben kézimunka kiállításon mutatkozott be a szülőknek.

- Kisgyörgy István, 2003 -