2013.05.13. 21:42
Jegyzet: A Habsburgokkal egy asztalnál
<em>Városünnep május 11. Miért pont ezt a napot választottuk múltidézésre, ünneplésre? Hiszen akadt volna még néhány más dicső nap a város múltjában. Mégis teljes egyetértésben, közfelkiáltással ezt választottuk. Visszatekintve a döntés hibátlan volt</em>. <strong>Szántó István jegyzete</strong>.
Városünnep május 11. Miért pont ezt a napot választottuk múltidézésre, ünneplésre? Hiszen akadt volna még néhány más dicső nap a város múltjában. Mégis teljes egyetértésben, közfelkiáltással ezt választottuk. Visszatekintve a döntés hibátlan volt. Szántó István jegyzete.Nincs ünnep mazsorettek nélkül. Szép, csinos lányok masírozva táncolnak zeneszóra, elől mindig a legszebb és a legmagasabb forgatja a marsallbotot, míg mögöttük a rezesbanda fújja a talpalávalót. Nem magyar találmány ez a műfaj, mégis kedvünkre való. Átvettük, honosítottuk ezt, is mint a Valentin napot és a Halloweent. Nincs is városünnep mazsorettek vonulása nélkül. Így aztán ha látom őket, eszembe jut az egyik legemlékezetesebb felvonulásuk, amikor a polgármester úr maga vezeti a lányokat a miskolci főutcán. Nem könnyű, menetelni és táncolni egyszerre. Így aztán úgy kétszáz méterenként meg- meg állnak. Lazításként, helybejárással tarkítva adják elő mindazt, amit ebben a művészeti ágban produkálni képesek. A lányok a Royal köznél lestoppolnak, ám polgármester úr csak a csinnadrattára koncentrál. Az élen masírozva nem veszi észre, hogy a csapata lemarad. Ő fáradhatatlanul megy- megy s csak a Bató ház előtt riadtan veszi észre, hogy egy szem egyedül, emelt fővel magában bandukol. A mutatvány annyira jól sikerül, hogy ezt az egyszemélyes produkciót, megérdemelten, külön megtapsolják. No, meg máig felemlegetik.
Városünnep május 11. Miért pont ezt a napot választottuk múltidézésre, ünneplésre? Hiszen akadt volna még néhány más dicső nap a város múltjában. Mégis teljes egyetértésben, közfelkiáltással ezt választottuk. Visszatekintve a döntés hibátlan volt. A rendszerváltás után, először 1992- ben Csoba Tamás néhai polgármester idején merült fel a gondolat, hogy ideje szakítani a kohászvárosi címerrel. Azzal a szocialista jelképpel, ami a heraldika egyetlen szabályának se felelt meg. Csorba Csaba, akkori levéltár igazgató bányászta elő azt a kiváltságlevelet, amit végül 1909. május 11-én írt alá Ferenc József császári Őfelsége. Vichy Ödön, a császár melletti miniszter feljegyzése szerint két évig tartott a megye és a város közötti jogosztozkodás. E szerint a hosszas aktatologatás tradicionális hivatali szokásunk. A rossznyelvek szerint három dátum is kapcsolódik ehhez az intézkedéshez. A városatyák az időjárási viszonyokat is mérlegelve végül e mellett döntöttek. Jól tették. Azt is, hogy az ehhez fűződő városcímerre voksoltak. A középkori ósdinak bizonyult. A mostani, a múlt század eleji fejezi ki legjobban a polgárosodásban élenjáró Miskolc igazi arculatát.
Elárulom, hogy a szép emlékű Habsburg Ottó, a császári leszármazottak közül a legdemokratikusabb gondolkodású politikus többször is Miskolc vendége volt azokban a sorsfordító időkben. Még egy nevezetes városnapon is. Együtt vacsorázhattunk vele a lillafüredi palotaszállóban. Fenségezték, s bácsizták – ki is tudta akkoriban, miként is szólítsuk, az elvtársozás már divatjamúlt, az urazás meg túl egyszerűnek tűnt. A vendégek versengtek a vele való fotózkodáson. Ám volt, aki ennél is többre vágyott. Ragaszkodott, hozzá, hogy az újságban olyan kép legyen, amin egy asztalnál ül Habsburg Ottóval. Ott helyben sehogyan se sikerült a szervezkedés, az ültetési rend felborítása. Ám nem azért van a lap szerkesztője, hogy ilyen apró akadály kifogjon rajta. A photoshopos trükköket még nem nagyon ismertük, ám a mester addig ollózott, mígnem mindenki a helyére került vagy csúszott. Csupán az asztal szélei tolódtak el kicsit, de nem annyira feltűnően. Akik ott voltak s másnap viszontlátták magukat a lapban bizonyára elcsodálkoztak. Gondolhatták, a sok pohárköszöntő következményeként már nem emlékezhetnek tisztán a vacsoraest minden részletére.
Így aztán aznap és másnap még mindenkinek ünnep volt.
