"Utolérte az ország azt, amit én megelőlegeztem"

Miskolc - Keresztury Tibor író pesszimizmusról, a Diósgyőrről, az avasi kutyákról és kemény német hivatali évekről.A napokban mutatta be legújabb kötetét, a "Készlet erejéig" címűt Miskolcon Keresztury Tibor. Az íróval ennek kapcsán beszélgetett portálunk munkatársa.

A miskolci kötetbemutató után átsétáltunk a sportcsarnokba, ahol a DVTK öregfiúk csapata játszik. Az üvegen keresztül éppen meccset nézünk. Jelképes?

Keresztury Tibor: Meg vagyok hatva... De nem jelképes, hanem nagyon is valóságos. Nem hiszek csodákban és egybeesésekben, de az égiek keze benne kellett, hogy legyen ebben.

Legújabb kötete, a "Készlet erejéig" 20 év írásait öleli fel, és 40 esztendőt az életéből. Mi változott önben két évtized alatt?

Keresztury Tibor: Sosem voltam optimista alkat, viszont azt gondolom, hogy egy kicsit kiégett lettem. Egy kicsit mint hogy ha az indokolatlan pesszimizmusom alá ment volna az ország. Utolérte az ország azt, amit én megelőlegeztem balgán. Akkor még nem volt hiteles, hiszen az ember fiatalon nem tudja játszani a szomorút. Sajnálatos módon igazam lett, s az írásoknak a hitele - bár az lett volna, hogy nem így történik - erősödött. Alápörgött az anyag annak, amit már a 90-es évek közepén elég reménytelennek láttam. Ez alól kivétel a Diósgyőr, mert azzal - vagy vele - kapcsolatban semmi nem változott.

Az 50-ből 18 év Miskolcé, de talán a fél évszázadból az az 50 gyakran nem csak fizikálisan Miskolcé volt. Mit adott önnek ez a város, ahol közel két évtizedet élt?

Keresztury Tibor: Őszinteséget, szembenéző egyenességet. A brutalitásnak és a mélyvilágnak egy olyan hiteles változatát, amelyet sehol máshol a világban nem tapasztaltam meg. Az embereknek a tekintetében, és mentalitásában nagyon nagyon kevésszer láttam hátsó szándékot és olyan fajta bizalmatlanságot, amivel a másikat ki akarja csinálni, hátba akarja szúrni. Szemben az avasi kutyákkal, amelyek elég rafkósak! Abban az értelemben, hogy szemből csóválják a farkukat, majd hátulról bokán ragadnak. A lumpen létnek az őszintesége és ezáltal hitelessége volt számomra megindító, és máig emlékezetes.

Nem kellett kompromisszumokat kötni ezen kötettel kapcsolatban. Ez mit jelent?

Keresztury Tibor: Egy ilyen könyv kiadásánál egyfolytában lemond az ember bizonyos dolgokról. Kevesebb írás legyen, kevesebb ciklus, úgy legyen a szerkezete ahogy, de ne az legyen benne... Most értelmes kompromisszum született és úgy lett benne minden némi engedményekkel, ahogyan én szerettem volna és ez nagyon fontos. Nagyon nem véletlen, hogy a Diósgyőr ennyire motivikusan és érzelmileg kulcspontja ennek a könyvnek. Sokan kérdezték a pesti könyvbemutatókon, hogy miért olyan fontos a Diósgyőr. Meg, hogy túl reprezentált a könyvben egyéb tematikákhoz képest. Erre mindig azt mondom, hogy a Diósgyőr nekem egy olyan érzelmű ügy, s egy olyan motívum, amelyek alá sorolódik számos más dolog. Nekem a Diósgyőr nem sport, hanem egy metafora. Számomra a hűséget, a kitartást, a ragaszkodást, a közösséget, és a szolidaritást is jelenti.

2006-tól a stuttgarti magyar intézet igazgatója volt. Mennyire változtatta meg ez 2011-ig tartó időszak?

Keresztury Tibor: Nem nagyon lehetett elengedni magamat. Kemény hivatali világ volt a maga protokolláris törvényeivel és szabályaival. Komoly tanulási iskola volt, amely nagyon sokat adott. Elsősorban abban, hogy az embernek rálátása nyílt a saját országára, annak állapotára, és működésére.

Most a Litera főszerkesztője. Mekkora volt a váltás?

Keresztury Tibor: Azért volt élesebb a visszaváltás, mint a kifele váltás, mert vissza egy lenullázott kulturális életbe jöttem. Pénzhiány, forráskivonás okán megszűnt egy csomó minden ami ennek a kultúrának bázisa, munkahelye. Nem volt egyszerű...

Névjegy

Keresztury Tibor (Debrecen, 1962. november 7.) József Attila-díjas (2006) magyar író, szerkesztő, irodalomtörténész, kritikus. 1981-ben érettségizett a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban. 1982-1987 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem szakos hallgatója volt. 1986-tól 20 évig az Alföld szerkesztője volt. 1995-1996 között a JAK-füzetek (József Attila Kör-füzetek) című sorozat szerkesztője volt. 1999-2005 között a Szép versek szerkesztője volt. 2000-2005 között a Magyar Narancs külső munkatársa volt. 2002-2006 között és 2011 óta a Litera című internetes irodalmi portál főszerkesztője. 2006-2011-ig a stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ igazgatója. Legújabb kötete, a "Készlet erejéig" októberben jelent meg.

(Juhász-Léhi István)