Kóstoló a napon: a tónapból, a tónapon

Nyékládháza - Jurta és légvár, country és néptánc - mindez (és sok más is) jól megfért egymás mellett a szombati VIII. Nyékládházi Tónapon.Az István-tó mellett már reggel felállt a főzőversenybe nevező tíz csapat, hogy délre a minta adagokat szervírozni tudják a zsűrinek. Reggeltől várták az érdeklődőket a Bükkaljai Alkotók Kézműves Egyesületének játszóházai is - épp csak befejezni nem tudták a meghirdetett időpontban a foglalkozásokat, akkora volt az érdeklődés. Ám az egyesület tagjait mindez nem bosszúsággal, inkább örömmel töltötte el. Pásztor János fazekast sem kellett kétszer kérni, hogy újra korongjához üljön. Egy hölgy kérésére, aki bár nagyon vágyna rá, hogy maga is kipróbálja az agyagozást, nem teheti, mert - mutatja a tenyerét -, sajnos ekcémás, még a vizet sem tűri. Viszont még látni is élmény számára az alkotás folyamatát. Egészen közel hajol az egyre formálódó agyaghoz; egyszer látott már ilyet, de csak a tévében.

Egyedül Balla Imréné hímző, varró, gyöngyszövő türelmetlen egy kicsit, de azért ő is megvárja, hogy a lányok az utolsó gyöngyöt is felhúzzák a memóriadrótra (tudják, ez az, amit bárhogy hajlítunk, visszaugrik eredeti formájára). Ő is csak azért menne már, mert a lánya hamarosan fellép a helyi néptáncegyüttesben (két fia „odalenn” íjászkodik, hagyományőrző öltözetben, „ahogy kell”). Ő maga a fellépők ruhájáért felel, két másik anyuka pedig az összes lány haját fonja, „parkettába”. Egy fellépésre váró kisinast megszólítunk: mihez volna kedve inkább, táncolni vagy fürdeni, s nem csodálkozunk, hogy egyből az utóbbit vágja rá.

Az édesanyja viszont hozzáteszi: „Azért sokkal jobb, hogy ilyen meleg van, mintha esne!” Mindazonáltal mi is kissé irigykedve nézzük a víz mellet hűsölőket, akik közül néhányan be is merészkednek a hideg vízbe, igaz, csak térdig. A putnoki Boros Bernadettet addig sem tudja becsalni unokatestvére. Így legalább alkalmunk van szóba elegyedni vele: az unokatestvére családja nyékládházi, őt pedig meghívták nyaralni. Nagyon tetszik neki, jó itt a szabadban, együtt bográcsozni, játszani, de főként a sztárfellépőkre kíváncsi.

Nekünk néhányukkal sikerül megismerkedni, teljesen véletlenül. Lehuppanunk egy sátor árnyékába, a szervezők paprikás csirkére invitálnak. A jól ismert tévésorozat (a nevét tilos leírni) szereplői főzték. Jé, tényleg, hát onnan ismerősek az arcok! A „főszakács”, R. Kárpáti Péter azért be is mutatkozik, de hiába is mondja civil nevét, mindenki csak filmbeli nevén szólítja. Egy hölgy, akitől sót kér, minden teketória nélkül közli vele: „Hogyne adnék András, hiszen amúgy is imádom!” Mi pedig a főztjét, amely nem tudjuk, a szakértő zsűrinél milyen minősítést kapott, nálunk - a kölcsön sóval - jól vizsgázott.

Szalóczi Katalin