Kilométeres kerékpáros kígyó Miskolcon és a Géniusz

Miskolc - Parai Roliék, egészen pontosan a Steel City Drummers dobosai már jó negyedórával a délután 5 órai rajt előtt belekezdenek. Van valami jó kis összetartozás érzése a dobok ritmusának és a több száz bringás gyülekezésének. És annak is, hogy a tavaly a sportcsarnok elé áthelyezett Géniusz, azaz a "a munkásmozgalom hőseinek emlékművének" ég felé nyújtott kezeibe mindenki azt képzeli. A Kritikus Tömeg jelképét, a felemelt kerékpárt. Aztán 5 óra után nem sokkal elindul a tömeg. Amely nem kritikus ezen a vasárnapon, csak egyszerűen a tavaszi napfényben kerekezni szeret; együtt, végig a városon. András, a tanár ember azt meséli - a Művészetek Háza magasságában - , hogy tényleg jó lenne, ha az emberek komolyan elgondolkodnának a kerékpáron, mint tényleges alternatív közlekedési eszközön. Az üzemanyagárak az egekben és az egészség sem utolsó. Azt is mondja, hogy talán az infrastruktúra jobb kiépülésével egyre többen ülnek bringára.

Koppenhága, Amszterdam

Zsolt szerint ugyanakkor jó, hogy egyre több kerékpárút - vagy annak nevezett aszfaltcsík - épül, de sajnos szerinte nincsenek példák. Példamutató politikusok, sportolók, hogy lám, ők is. A bringás (tisztelet a kivételnek) lenézett közlekedő. András még hozzáteszi, hogy Koppenhágában, vagy éppen Amszterdamban öltönyben, laptoppal a hátukon mennek tárgyalásra a cégvezetők. Na, ettől elég messze vagyunk - így a konklúzió. Néhány kanyarral odébb eszembe jut az ugyancsak a tömegben tekerő Attila esete, akinek pár esztendeje egy osztrák motoros hajtott neki. A bringást és a motorost is megbüntették, majd egy fellebbezés után Attila megúszta a fizetést, azonban a bicaját ért kért senki sem térítette meg...

A bringások mamája

A kerékpáros kígyó miatt egyébként nem idegesek az autósok; többen integetnek és dudálnak, amire felfelé mutató hüvelykujj és csengetés a válasz. Ám persze nem lenne teljes a kép, ha a Petőfi térnél - már visszafelé a sportcsarnokhoz - nem szidná a bringások mamáját egy Opeles srác...

Elszalad egy óra, ismét a csarnok előtti téren vagyunk. Megint milyen zaj van - mondja Cirby. Na igen, elindult a forgalom. Többen beszélgetni maradnak, mások elindulnak hazafelé. Este, a Facebook-ot böngészve az is kiderül, hogy a Géniusz kezébe mégis csak felkerült egy kerékpár. Talán nem szentségtörés: kár, hogy csak virtuálisan...

(Juhász-Léhi István)