Maradt a kaptafánál: aranyérmes mester lett

Kovács Attilának a nagyszülei és a szülei is cipészek voltak. Ő sok egyébbel próbálkozott, végül, mint fogalmazott: „maradt a kaptafánál”. De milyen jól tette! Édesapja biztatására, aki eddig 14 érmet szerzett a 3 évente rendezett a Németországi Kézműves Cipőkészítők Szövetségének európai versenyén, 2007-ben először a fia is pályázott. Akkor az egyik munkájával ezüst, a másikkal bronz érmet szerzett. Idén, mondhatni, maga mögé utasította édesapját, aki ezt nem hogy nem vette zokon, de egyenesen nagy örömmel fogadta. Attila 4 modellje közül 3 aranyérmes, 1 pedig ezüstérmes lett. A szervezők kérésére a 3 napos díjátadó ünnepségen Attila személyesen is részt vesz, mert a szervezők megsúgták, valamilyen különdíjra is számíthat. Mi pedig már azt is tudjuk, hogy nem akármilyen cipő lesz a lábán!

Négy pár cipő – négy érem

Minthogy előtte állunk még a díjkiosztó ünnepségnek, a mesterremekeket csak fotókról, no meg Attila elbeszéléséből ismerhetjük meg.

Ha valamire, Kovács Attila Wiesbadenben kiállított cipőire nem illik a kifejezés: egy kaptafára készültek.
A Nagyváradról származó, jelenleg Kisgyőrben lakó és Miskolcon dolgozó fiatalember élete második nemzetközi megméretésén négy pár cipőjéből 3 aranyérmes, 1 pedig ezüstérmes lett.

Pontybőrcipő, halmotívumokkal

Attila két klasszikus (egy férfi és egy női), valamint két luxus cipővel indult. Mik voltak az ötletek az utóbbiak esetében?

– A női száras cipő oldalt gombolással a 19. század reneszánsz-barokk stílusában készült. Díszítésében magyar életfa motívumot alkalmaztam. Egyedi a színválasztás is: a bordó bőrhöz óarany rátétet használtam díszítésnek. A férfi cipő különlegessége a halbőr, amellyel két éve találkoztam először egy bőrkereskedésben, s azóta foglalkoztatta a fantáziámat. A pikkelyek nagysága, alakja alapján úgy gondolom, pontybőr lehet. Megterveztem a leghozzáillőbb modellt. Magam színeztem algás zöldre, s a bőr eredetére utaló halmotívumok megjelennek a cipőtalpon is – tudjuk meg a mestertől. Miként azt is: a 4 pár lábbeli szűk 2 hónap alatt készült, a vége felé már napi 18 órákban.

Mindent a (szakértő) szemnek

Nézegetjük a képeket, s – noha nagy volna a csábítás – úgy érezzük, vétek volna koptatni őket.
A klasszikus két pár cipő voltaképp egy férfi és egy nő egymáshoz illő viseleteként mutatna jól. Hasonló színek és motívumok, épp csak a „nemük” különböző.

– Ritkaság, hogy valaki férfi és női cipővel (pláne többel is) induljon a versenyen. Egy női cipő lágyabb ívét, lendületét belelátni egy táblányi bőrbe, általában más szemet kíván, mint egy férfi cipő esetében – mondja a mester, aki, hogy jobban értsük, miről magyaráz, végigkísér saját vállalkozásának helyiségein, s az ott zajló munkafolyamatokon. Kikötünk a házi – családi – kiállítóteremben, ahol azt is megtudjuk, milyen cipőben jelenik meg e hét végén Attila a díjátadón. A rájabőrből készült csoda alaposan rácáfol a „cipésznek rossz cipője” szólásra.