Itt és most: milyen nőnek lenni?

Nőnek lenni bárhol jó – vetette előre Veres Edit szociológus. – A kérdés az, mit jelent számunkra nőnek lenni és választásunkat meg tudjuk-e maradéktalanul élni. Szerepeink szerint lehetünk nők, anyák, feleségek, munkavállaló nők. Általában mindezek vagyunk egyszerre, és a nehézséget pont ez jelenti: maradéktalanul eleget tudunk tenni minden felsorolt szerepnek? Van választási lehetőségünk abban, hogy milyen szerepeket vállalunk magunkra? A feminizmus, az emancipáció a döntés és választás jogát adta a nők kezébe. Tudunk élni ezzel a joggal? A jog mellé kiépültek-e az eszközök és támogató környezet?

- A tradicionális szerepünk az ország bármelyik részén ugyanaz: családba lépünk, gyermekeket szülünk, megteremtjük a család hangulatát és a családtagok biztonságérzetét – pszichés védelmet adva gyermeknek és felnőttnek egyaránt, ellátva a társadalomnak fontos szocializációt. Van a nőknek egy csoportja, akik tudatosan nem vállalják ezt a tradicionális életformát. Őket összefoglalóan szingliknek hívjuk, egy részük tudatos életstílus-választó (nem akar kötöttséget magára vállalni a családdal), mások köztük ’kényszerszinglik’: átmenetileg nem érzik magukat anyagilag biztonságban, ezért nem lépnek családi kötelékbe. A szingliséget tudatosan választó csoport tipikusan a nyugati, fogyasztói társadalom terméke – gazdasági és munkaerőpiaci pozíció, lakóhely és iskolázottság függvénye a létforma választása - szögezte le Veres Edit.

A munkavállaló nők másfajta problémáját is taglalta a szociológus:

- Esetenként még a kérdés sem az, tud-e a nő család mellett karriert építeni, hanem az, hogy tud egyáltalán dolgozni. A rendszerváltás idején 20 százalékkal volt magasabb a női foglalkoztatottság Magyarországon, mint az EU-tagállamokban, az ezredfordulóra közel 5 százalékkal már átlag alá esett a mutató értéke. Meghatározó a munkavállalás szempontjából a gyermekgondozási szolgáltatások léte és színvonala: ma vidéken, kistelepüléseken a bölcsődei ellátás szinte teljesen hiányzik. Hiányoznak a rugalmas foglalkoztatási formák: kevés a rész-és távmunka, ami áthidaló megoldást jelenthetne, de ha van is, anyagilag akkor sem biztos, hogy megengedhető a választása, hiszen a kétkeresős családmodell elterjedt, ahol a férfi és nő fizetésére is egyaránt szükség van. A férfiak és nők közötti különbségek leginkább a munkaerőpiacon mutathatók ki: a nők átlagosan 10-15 százalékkal kevesebbet keresnek, a férfiakhoz képest jellemzőbben dolgoznak rosszul fizető szektorokban és foglalkozásokban, kevésbé találhatóak meg vezető pozíciókban.