,,A nyugalmunkat szeretnénk vissza!”

Az előzetes letartóztatásba azért került, mert a kertjének egy részét elektromos árammal védte és egy helyi lakost halálos áramütés ért ezen a területen.

Nehéz volt

– Nehéz is volt, meg nem is – mondja Szoboszlai Barnabás, amikor az elmúlt két hónapról kérdezzük. – Három hétig Tökölön voltam a rabkórházban kivizsgáláson, mert a szívem rendetlenkedett, aztán Pesten egy napig egy teljes kivizsgáláson, aztán Miskolcon töltöttem a többi időt. Egy tízszemélyes zárkában voltam, adtak enni, inni, eltelt az idő. Néha voltak összezördülések a zárkában, de én kimaradtam ezekből. A legrosszabb az utolsó három nap volt, amikor már tudtam, hogy szabadulok, csak azt nem, melyik nap. Ezeken az éjszakákon alig aludtam. Hétfőn, amikor kiengedtek, már várt rám dr. Erdei Csaba, az ügyvédem és Szepessy Zsolt, a monoki polgármester. Úgy tessék elhinni, én ennek a két embernek köszönhetem az életemet. Amikor bajba kerültem, ők ketten álltak mellém és ők tartották bennem a lelket.

Három nap

– Negyvenhét éve vagyok együtt az urammal – veszi át a szót Szoboszlai Barnabásné. – Jóban, rosszban. Most is mellette álltam, szinte minden nap írtam neki a kétoldalas leveleket. Ottmaradtam a faluban a középső lányomnál, de az utcára is alig mertem kimenni. A közeli boltba is csak átfutottam néha, mert féltem. Fenyegettek akkor is, azóta is. Az egész életemet ott éltem le a faluban, az áldozat anyja mindennapos vendég volt nálunk. Soha nem volt haragosunk, most meg el kellett jöjjünk. Csak az utolsó három napra mentem vissza a régi házunkba, de voltak olyanok, akik amikor biciklivel mentek el a porta előtt, bekiáltottak: ,,Megdöglötök ti is, mentek a Zoli után!” Nem is mertem elaludni, feltérdeltem az ágyra, néztem ki az utcára éjszakánként. Nagyon féltem.

Új otthon

A házaspár jelenleg a monoki polgármesteri hivatal egyik helyiségében lakik, de már kinézték a megvásárolni vágyott új házat. Kedden délelőtt a házaspár már meg is nézte a házat, Barna bácsi a kertre volt kíváncsi és rögtön mondta is, sok lesz itt a munka.

– Az egész falu tudott erről a drótról, mert mindenkinek híreszteltem – mondja Szoboszlai Barnabás. – Nem a kerítésben volt az áram, hanem attól jóval beljebb, a földtől negyven centire, és csak éjszakánként kapcsoltam be. Ha valaki eljutott odáig, annak előtte három kerítésen kellett átmászni, úgyhogy véletlenül senki sem tévedt arra. El akartam riasztani a tolvajomat, mert elegem lett abból, hogy évek óta letarolták félig éretten a gyümölcsfáimat, hogy ellopták a hízómat, öt kerékpáromat és sok más egyebemet.

– Most már itt vagyunk – teszi hozzá Szoboszlai Barnabásné. – Nem várok én mást, csak a nyugalmunkat szeretnénk vissza! Nem akartunk bántani senkit sem.

-bg-

Kapcsolódó cikkek:

• Ön szerint biztonságban lesz Monokon a kesznyéteni férfi és felesége?
• "Sokat ér a szabadság..."- mondta a kesznyéteni férfi
• Távozhat a börtönből az áramos drótot kihúzó férfi
• Kesznyéten: túl a temetésen
• Nem tudtak az óvadékról Kesznyétenben
• Ölt a maszek villanykerítés Kesznyétenben
• Óvadékgyűjtés a kesznyéteni férfi szabadulásáért
• Kesznyéteni tragédia: Áldozatok és vétkesek egyben
• Elhagyta a kórházat a kesznyéteni beteg
• Mindkét kesznyéteni áramütött monitoros megfigyelés alatt