Helyesen vagy inkább sehogy

Vagy helyesen, vagy leginkább sehogy ne etessük a madarakat, ez ugyanis a túlélésük biztos záloga. A szakértők ugyanis hangsúlyozzák, hogy a maradó és az érkező vándormadarak képesek emberi segítség nélkül is átvészelni a telet, legyen az enyhe vagy zord - írja a divany.hu.

Figyelni rájuk

Lehet a természetben is, de aki jobban szereti az ablakból nézegetni ezeket a csodás teremtményeket, azoknak találták ki a madáretetőt. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is bátorít minket, hogy gyönyörködjünk bennük nyugodtan, etessük őket, de csak úgy, hogy a mi szórakozásunk ne okozzon kárt nekik. A téli madáretetési időszak az első tartós fagyok beköszöntétől ezek megszűnéséig, december elejétől március második feléig tart. Hazánkban szerencsére továbbra sincs szükség az egész éves etetés gyakorlatának bevezetésére, ezért a költési időszak kezdetével, legkésőbb április közepén fejezzük be a kert madarainak etetését. Nagyon fontos, hogy a fiókák kikelése után ne helyezzünk már ki madáreleséget, mivel a fiókák nem tudják megemészteni a magokat, és ez a pusztulásukat okozza.

Tévhit, hogy az énekesmadarakat folyamatosan etetni kell, ha már egyszer elkezdtük. Amint érzékelik, hogy az etetőben fogy az eleség, egyből odébbállnak. Elég, ha csak eszünkbe jut, hogy egy veréb méretű énekesmadár is képes 24 óra alatt 1000 kilométert repülni, és ezt a sebességet akár több napon át, folyamatosan tartani. Ha kell, akkor megtalálja az élelmet magának.

Mivel etessük és mivel ne

A téli etetőkön alkalmazható madáreleségek három nagy csoportját jegyezzük meg: olajos magvak, magkeverékek, alma és bogyós gyümölcsök és az állati zsiradék. Ezeket együtt érdemes alkalmazni, és így biztosak lehetünk abban, hogy az ivóvízzel együtt az etetők minden madarának minden igényét ki tudjuk elégíteni. Ezekkel az összes szóba jöhető, potenciálisan mintegy 50 madárfajt vendégül láthatjuk az etetőkön. Ne is kísérletezzünk más eleségekkel, sokuk drága, felesleges, és nagy mennyiségben nem is alkalmazható, vagy különböző okokból veszélyes, mint például a csontkukac.

Kifejezetten kártékony, ha kenyeret vagy étolajba áztatott kenyérmorzsát szórunk ki. A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható, pintyeknek és hullámos papagájoknak való magkeveréket vásárolunk. A legtöbb kis testű madár, például a kék cinege, a széncinege, a vörösbegy, a zöldike, a csuszka, a tengelic és az erdei pinty is nagyon kedveli a különböző magvakat.

Gyümölccsel, a legolcsóbb almával és a településeken könnyen gyűjthető bogyókkal is etethetünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk (alma), akasszuk (bogyók) bokrok és fák ágcsonkjaira (néhány almát a talajra is tehetünk), így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát és a bogyókat gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának is.

Az itatás is fontos

Az olajos magvakhoz hasonlóan potenciális téli etetőanyag az állati zsiradék: a kacsa-, liba- és sertésháj; a sertészsírszalonna; a faggyú; a főzéssel sótlanított étkezési szalonna; a ma már széles körben árusított cinkegolyó; lágysajt- vagy vajtégla.

A madarak számára egész évben fontos, hogy tudjanak inni és időnként megmártózni a vízben. Sok esetben a kihelyezett víz nagyobb vonzerőt jelent számukra, mint a madáreleség. Az itatás elkezdése az etetésnél is egyszerűbb, mivel lényegében semmilyen anyagi ráfordítást nem igényel.