„Ott volt az ötlet a földön, csak nem vette föl senki”

A CineFest fesztivál zárórendezvényén, szombaton életműdíjat adtak át Rófusz Ferencnek. Az animációs filmkészítő sok évtizedes munkásságáért kapta az elismerést, A gálán levetítették az 1981-ben rendezett animációs filmjét, A légy címűt, amiért Magyarország a legelső Oscar-díját kapta. Vastapsot kapott a közönségtől. A légyről, életművéről, szakmájáról beszélgettünk.

Oscar-díj, Kossuth díj, A Nemzet Művésze, csak néhányat említünk. Mit szólt a CineFest életműdíjához?

Amikor értesítettek róla, frászt kaptam: mert abban a pillanatban döbbentem rá, hogy már 55 éve űzöm ezt a műfajt. Másnap már másképp láttam, mert egy ilyen díjat az ember a munkásságáért kapja. Ez pedig felemelő érzés, hiszen nem mindenkinek adnak életműdíjat. Akkor átgondoltam azt is, hogy ha nekem nem lennének, és nem lettek volna olyan kollégáim, mint amilyenek, akkor nem kapok életműdíjat, mert ez csapatmunka. Lehet, hogy én nagyon ügyesen mozgatom a ceruzát, de hogy ebből film legyen, ahhoz egy csapat kell.  

A díjkiosztón ígérte, elhozza majd Miskolcra - ha elkészül - az új filmjét. Miről van szó? 

Van egy ötlet. Elkészítettük 2019-ben az Utolsó vacsora című filmet, Leonardo da Vinci freskójához nyúltunk hozzá, és nagyon jól sikerült. Hieronymus Bosch világhírű, A gyönyörök kertje című szárnyas oltárát ugyanúgy egy 8-10 perces animációs rövidfilmben keltenénk életre, mert nagyon aktuális ez a remekmű. Ha sikerül, ígérem, elhozom Miskolcra.

Miskolcon - igaz, az még egy korábbi fesztivál volt - nem a mostani az első díja. Emlékszik rá?

1981-ben voltam itt először, annak is 41 éve már. A Gravitációval 85-ben nyertem, de akkor Németországban dolgoztam, más vette át a díjat.

És ott a Fair play díj is, amit itt kapott 1981-ben, mert visszaléptette a nevezett, de a verseny idején már Oscar-díjas A légy című filmjét, hogy más is labdába rúghasson. 

Igen, az a díj mindig ott volt a szobámban. Ha belegondolok, soha nem volt egyetlen város sem, amelynek fesztiváljain három díjat kaptam. Miskolc veri a mezőnyt.

Térjünk vissza A légyre, amellyel 1981-ben Oscar-díjat nyert. Mondják, más lett volna a vége, mint ami. Miért?

Az asszisztenseimmel több mint 3600 önálló képet kellett csinálni, akkor még nem volt videókamera. Lerajzoltam mindent, odébb mentem 5 métert, megint lerajzoltam mindent, mire összeállt a képsor, 2 év telt el. Közben egy szobában ültünk több rajzolóval, akik látták ezt a munkát, és volt egy közülük, aki azt mondta, mi lenne, ha ez a légy szembefordulna, és agyonütné az üldözőjét. A filmnek egyébként a szubjektív kamera az érdekessége - én akkor ezt ösztönösen találtam ki, a világon soha korábban nem készült ilyen animációs film - a légy szemébe tettem be a kamerát, őt magát nem látjuk, mint ahogy azt sem, aki üldözi.  Lehet, más úgy csinálta volna meg, hogy látszik, ahogy a légy repül, és a fickó, aki kergeti őt, de csakis a hátteret látjuk. 

Mindenki gyanakvóan kérdezte - én magam is - hogy hogyan fogja ezt a a közönség fogadni. És akkor jött ez a kolléga az ötlettel, és annyira tetszett nekünk, hogy nem azt a véget rajzoltuk, amit korábban leadtunk a minisztériumnak. De nagy botrány lett. Még 4 hónapig kellett dolgoznunk rajta, hogy az eredeti végét fogadják el. Azt nem tudom, mi lett volna azzal a másik véggel. Hogyan fogadták volna? Nyert volna?  Mert az igazsághoz tartozik, hogy akkoriban a Kelet-Európából érkező filmeknél mindig érdekelte a fesztiváligazgatókat, hogy mi van eldugva, mi a film politikai üzenete. Itt is ez volt az első kérdés, hogy ki az a légy és ki az, aki kergeti.

És volt eldugva valami üzenet?

Persze hogy volt: esélytelenek vagyunk, mi vagyunk a légy. De én az ötletet a Pink Floyd Ummagumma lemezéről kaptam, ők voltak az első zenekar, akik hangeffekteket is csináltak.  És nekem lepergett a film. Az ottawai filmfesztiválon volt az első bemutató, volt vagy 1500 ember. Elkezdődött a vetítés, és elkezdett üvölteni a közönség, azt hittem, hogy megbuktunk. Amikor vége lett, kigyulladtak a fények, és a mellettem lévő idősebb férfi a nyakamba borult. Kiderült, ő volt a Disney utolsó élő animátora. Na végre, valaki meg merte csinálni, mondta, mert ők nem. Pedig ott volt az ötlet a földön, csak nem vette föl senki. Utána se csinálta senki. Most 8 vagy 9 éve csináltam a nagyobbik fiam unszolására a Ticket című filmet: az anyaméhben a kamera, megszületik, leéli az életét majd eltemetik. Sokkolta a nézőket, ennyi az élet, egy villanás? Igen, ennyi, jól oszd be, mert hamar eltűnik.

És az Oscar-díj? 

Nem fértem bele a delegációba, így más vette át helyettem. Reggel az ágyban fekve a rádióban hallom, hogy kaptam egy Oscar-díjat. Kicsit más lett volna, hogy ott ülök, és a borítékot feltépik... Hát így éltünk.

2019-ben készült el Leonardo Da Vinci képe alapján Az utolsó vacsora című animációs filmje, ami már 3D-ben készült...

...Nem 3D, csak kettő, mindenki félreérti: vegyes volt a technika. Az összes apostolt, Jézust, ugyanúgy rajzoltuk meg, mint egy hagyományos rajzfilmhez, de amikor bejön Rudolf Péter, mint éjjeli őr kezében egy zseblámpával, ott a fényt 3D-ben csináltuk. Azt is, ahogy a vakolat lehullik, és az összes effektet is. Magát a témát egyébként 1978-ban beadtam a Pannonia filmstudióba, de kirúgtak vele, nem tetszett a vallásos téma. Hál'istennek, mert ha akkor engedik, nagyon gyenge filmet készítettünk volna, olyan technikai paraméterek voltak. Most egy fotóstudióban vettük fel Rudolf Péterrel, egy zöld hátérrel. Megépítettük 3D-ben a termet, mintha Milánóban lennénk. Nincsenek határok. A kiömlő bort a fiam csinálta 6 ezer kilométerre tőlem, mert Torontóban élnek.

Az 55 év alatt rengeteget fejlődött a szakmája.

Döbbenet. Sok hátránya is van, mert boldog-boldogtalan tud most már filmet csinálni, nem kell hozzá studió, laboratórium, vágószoba. Nagyon sok rossz film készül, de nagyon sok jó is. És egyre tökéletesebb és tökéletesebb dolgokat tudunk csinálni: amíg be nem megyek levetíteni, korrigálhatom. Régen a vágóasztalnál a filmhez már nem lehetett hozzányúlni. Mind a két fiam 3D-s animátor lett. Nagyot csalódtam, mert azt hittem hogy tovább viszik ezt a kézimunkát, de ma már azt mondom, igazuk van. Egyet sajnálok, hogy nem előbb történt mindez, jó lett volna ebbe még előbb belecsöppenni. De így is próbálom kihasználni a lehetőségeket.