Eltűnőben a kisvizes élőhelyek

A természetvédelemben az utóbbi években több figyelem irányul a vizes élőhelyekre, különösen Magyarországon.

A klímaváltozásnak és a mesterséges tereprendezésnek köszönhetően egyre kevesebb természetes vízzel rendelkezünk. Az ezekben tenyésző változatos élővilágot az erdei részeken inkább csak az avatott szem képes megfigyelni.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kiemelten kezeli a február 2-án esedékes vizes élőhelyek világnapját – írja honlapján a szervezet. A jeles nap alkalmából szerdától péntekig 9-től 16 óráig iskolás csoportokat várnak a felsőtárkányi Nyugati Kapu Látogatóközpontba, ahol a résztvevők természetismereti foglalkozásokon keresztül ismerkedhetnek a kisvizek erdei élővilágával. A díjmentes program regisztrációhoz kötött. Szűcs Erzsébet oktatási referensnél lehet jelentkezni a [email protected] e-mail-címen vagy a 06-30-884-9251-es telefonszámon.

Megszüntetik a dagonyát

A világnap az egyik legkorábban megkötött természetvédelmi államközi megállapodáshoz kapcsolódik. 1971. február 2-án írták alá Iránban a ramsari egyezményt. Ez a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek, különösen a vízimadarak védelméről szól.

A Bükk viszonylag szegény nagyobb vízfelületekben. Ennek ellenére a mészkőhegység üregeiben és a talaj tócsáiban számos különleges hüllő és kétéltű faj telepedett meg. Köztük említhetjük a tarajos vagy az alpesi gőtét, a foltos szalamandrát, a gyepi békát, valamint a barna és zöld varangyot.

A nemzeti park munkatársai 2014-től rekonstruálják a Kelet-bükki Tájegység kisvizeit. A répáshutai, a bükkszent­kereszti és a kisgyőri községhatárban számos helyen végeztek élőhely-felújítást. Ezek mindegyike egykoron természetes úton, mélyedésben keletkezett, majd az idők során feliszapolódott dagonyává vált. A talaj és az ágak eltávolítása után jelenleg komolyabb mennyiségű vizet képesek tárolni, és szaporodásra alkalmas terepet kínálnak a hidegvérűeknek – tudtuk meg.

(A borítóképen: Alpesi gőte – a Bükkben is megtalálható)