Kézzelfogható misztérium

Az épített betlehemek a mai napig Jézus Krisztus világrajövetelének eseményeit idézik fel. Viszont amíg korábban ez egyházi szokás volt, mára széles körben elterjedt a nem vallásos emberek között is. Mégis mindenhol a Megváltó születésének misztériumát közvetíti.
 

A Biblia szemléltetése 
 

– A niceai zsinaton mondták ki először 325-ben, hogy Jézus Krisztus születésnapját december 25-én ünnepeljük. Az időpont a december 21-ei téli napfordulóhoz kötődik, amely korábbi misztériumvallások fényünnepeit is magába olvasztotta – mondta Viga Gyula etnográfus. – A hagyomány szerint a Messiás szerény körülmények között született Betlehemben, egy istállóban. Krisztus jászolának darabjait az 5. századig a Szentföldön, a Születés templomában őrizték. Aztán a mór megszállás ideje alatt Rómába, a Szent Péter-bazilikába menekítették. A betlehemépítés hagyománya tulajdonképpen a jászolállítást szimbolizálja. A régi korokban leginkább csak szájhagyomány útján ismerhették meg az emberek a Biblia történeteit, ezért ezek vizuális ábrázolása nagy jelentőséget kapott. 

Az első betlehem építését Assisi Szent Ferenc nevéhez szokták kapcsolni. 

– Az itáliai Greccióban, 1223-ban, a pápa engedélyével alakított ki jászlat Szent Ferenc az erdő szélén. A fából és deszkából készített építményhez akkor még valódi kisbabát és élő állatokat vittek. Az egész az ünnepi szentmise része volt. A vallási néprajz ezzel szemben azt mondja, hogy valójában már a 12. században elterjedt a szokás. A források szerint először a francia Rouen városának főterén építettek betlehemet kisdeddel és a hozzá kapcsolódó állatfigurákkal. Ez szintén a karácsonyi ünnepi liturgia része volt. Viszont a hagyomány széles körben valóban Itáliából terjedt el a francián kívül német, svájci és cseh területen. Később a betlehem profanizálódott, és elszakadt az eredeti liturgikus jellegétől. Emiatt az egyház a 16–17. században tiltani kezdte a készítését. Magyarországon a 18. században jelent meg főúri, majd városi polgári házaknál, és a 20. század elején a parasztság is átvette. Általában január 6-ig, vízkeresztig, de néhány helyen egészen február 2-ig, gyertyaszentelőig megtartották – ismertette a néprajzkutató.
 

Kétféle ábrázolás 
 

A híres nápolyi betlehem a Magyar Nemzeti Múzeumban is látható volt. 

– Az első betlehemeket szabadtéren, templomok udvarán vagy oldalkápolnákban helyezték el. Később települések főterén is megjelent. A 15–16. századra kialakultak a ládabetlehemek, amelyek hordozhatók. Egy idő után a betlehem témája kétfelé oszlott. Az egyik típus a Szentföld egzotikus világát jelenítette meg, a napkeleti bölcsek díszes ruhájával. A másik fajta a pásztorok és az állatok – juhok, szamár és ökör – alakját emelte ki. A legegyszerűbb fából faragott figurától kezdve a kerámián, a viaszon és a porcelánon át a kőig sok mindenből készültek az alakok és maga a jászol is, amely általában ácsolt vagy fonott volt. Ebbe mindig friss szalmát tettek – magyarázta Viga Gyula.
 

A helyi kultúrát őrzi 
 

– A kora újkortól kezdve a készítők mindenhol a saját miliőjüket mutatták meg az egész világon, ami azt sugallja, hogy a Megváltó születése bárhol megtörténhetett. A szereplők például a helyi v i s e l e t b e n jelentek meg. A 17–18. században önálló kézművesággá alakult a betlehemkészítés. A nápolyi betlehem vált a legnépszerűbbé, amelynek hátterébe a Vezúvot festették meg. A városban máig önálló utcája van a betlehemkészítésnek – tudatta a szakember. 

(A borítóképen: A miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményében is őriznek betlehemeket)