Életre kelt az úrihímzés

Az úrihímzés gyakorlásával és megismertetésével érdemelte ki Koscsó Istvánné népi iparművész, hogy munkásságát a sárospataki Lorántffy Zsuzsanna Hímzőműhely képviseletében a legmagasabb kitüntetéssel, Gránátalma díjjal jutalmazták az Élő Népművészet – XVII. Országos Népművészeti Kiállítás pályázatán.

Legnagyobb elismerés

– Idén a sárospataki református templom számára készített úrasztalterítővel és a vizsolyi református templom számára hímzett garnitúrával indult vezetésem mellett szakkörünk öt tagja az Élő Népművészet kiállítás pályázatán – mondta Koscsó Istvánné Zsuzsanna. – A Gránátalma díj a legnagyobb szakmai elismerés, ami népi iparművészként megillethet valakit, úgyhogy nagyon örülök. Korábban kaptam már nagydíjat a Textiles konferencián, aranykoszorút az Országos Népművészeti Kiállításokon. Sőt maga a Népi Iparművész cím, amit tavaly újítottam meg, szintén azt jelöli, hogy nagy számban vannak „A” kategóriás munkáim.

Az úrihímzés az ország három részre szakadása idején fejlődött ki a főúri udvarokban.

– A különleges polgári hímzéstechnika motívumkincsére hatással volt az őshazából hozott szimbólumrendszer, a nyugat-európai textilkultúra, valamint az országba bevonult törököknek a hímzőkultúrája. Nagy szó, hogy abban a nehéz időben alakult ki ez a gyönyörű hímzés, amikor a magyar nyelv és kultúra is védelemre szorult. Majd megtermékenyítője lett a magyar népi hímzésnek. A korszaknak az az érdekessége, hogy közben stílusváltás történt, és a reneszánszt felváltotta a barokk. A kétféle motívumrendszert az úrihímzésben nem szabad összekeverni, és fontos, hogy természetes, a korabelihez hasonló pasztellszíneket használjunk. A legsötétebb szín a bordó lehet. Ezt a református templomokban láthatjuk legsűrűbben arannyal vagy ezüsttel kombinálva, de nem vallási célra használt díszterítőkön is megjelenik – magyarázta az iparművész.

Sárospatakon a Lorántffy Zsuzsanna Hímzőműhely tradicionálisan úrihímzéssel foglalkozott.

– Fiatalon kötöttem, horgoltam, 18. születésnapomra varrógépet kaptam a szüleimtől. Aztán textilipari főiskolát végeztem. Budapesten nőttem fel, de Sárospatakra jöttem férjhez. Itt a polgári hímzések terjedtek el. A Sárospataki Református Kollégium múzeumában közel 300 darab úrihímzéses úrasztalterítő található, a kulturális örökségből ehhez volt érdemes visszanyúlni. Én Tállyán tanultam meg az úrihímzés technikáját Schneider Évától. Alkotói közösségünk, ahol szakkörvezető vagyok, Lorántffy Zsuzsanna Hímzőműhelyéről kapta a nevét 2009-ben. Szeretnénk, ha az úrihímzés bekerülne a nemzeti kulturális örökségbe és a hungarikumok listájára: régebbi, mint a matyó vagy a kalocsai hímzés. Ehhez egy filmet kell készítenünk és szöveges anyagot felterjeszteni mellé, ez a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesületével közösen készül.

(A borítóképen: Koscsó Istvánné)