A jó fotó kommunikál: gondolatot, érzést, ígéretet

„Fényképezni annyi, mint megörökíteni, megragadni a jelen pillanatát a múlt és a jövő számára. A jó fotó kommunikál: gondolatot, érzést, ígéretet. A fényképezés üzlet, eszköz és cél is egyben. A képek mindenhol ott vannak, mi pedig megörökítjük őket” – szól Tóth Tamás, az Effekt Fotó tulajdonosának hitvallása. Az ismert miskolci fotóssal beszélgettünk.

Mi vonzotta ebben a hivatásban?

Édesanyám szeretett fotózni, tanulta is, de nem lett profi, viszont volt felszerelése, eszközei, láttam, hogyan csinálja, így mondhatom, hogy már gyerekkoromban elkezdődött az érdeklődésem a fotózás iránt. Találtam otthon néhány fotózási szakkönyvet, amelyeket szívesen lapozgattam, olvastam. Nagyon megragadott a fotózás, de előbb mégis más irányba indultam el. Aztán érettségi után felsejlett, hogy ez az, ami engem igazán érdekel. A fotósiskola után láttam meg benne a lehetőséget, hogy ez akár a hivatásommá is válhat, amiből meg is élhetek. Az első munkahelyem itt, Miskolcon egy fotólaborban volt, ahol az alapoknál kezdtem elsajátítani a szakmát. Onnan kezdve már egyenes út vezetett a máig, végigjárva a tanulás és a fejlődés minden fokozatát.

A kilencvenes években kezdett, amikor még nagyon más technológiák, szokások voltak.

Az analóg gépek világában filmtekercsekre fotóztunk, amikről laborban kellett előhívni, nagyítani, kidolgozni a fényképeket, papírra vagy diára. Most, a közben digitálissá vált gépekkel és technológiával jóval könnyebb a fotózás. Egy példa: digitális fényképezővel csak egy kattintás, és máris látom, milyen lett a fotó. Ha nem elég jó, azonnal lehet korrigálni vagy szinte korlátlan számú képet fotózni. Régen a nyersanyag drága volt, ha nem sikerült a fotó, az csak a laborban, előhíváskor derült ki. Akkor már nem volt lehetőség másikat készíteni. Tehát a kép készítésekor kellett a kompozíciót, a fényeket, mindent beállítani. Ez komoly szaktudást igényelt. A fotósnak tudnia kellett, hogyan fog kinézni az elkészült kép órák, akár napok múlva az előhíváskor.

Ez az „analóg szaktudás” a digitális korban jórészt elvész. A ma kezdő fotósok nem is találkoznak ezzel a technológiával.

Igen, azt látom, hogy a mai fiatal fotósok között nagyon sok a tehetséges, jó szakember, jó látásmóddal, de azt a tanulási folyamatot, amit mi még végigjártunk, megtapasztaltunk, ők már nem. Kevésbé vannak rákényszerítve, hogy már előre „fejben” megszerkesszék a képeket. De a tapasztalat őket is egyre jobb szakemberré teszi. És a technológia csak egy dolog. A fotóson múlik, hogy milyen képeket készít. Az eszközök csak segítenek. Akinek érzéke van a fotózáshoz, aki meg tudja látni azt a pillanatot, amit érdemes megörökíteni, az jó képeket készíthet.

Egy profi hogyan archivál, hogyan biztosítja azt, hogy élete munkája ne vesszen el mondjuk egy hibás adathordozó miatt?

A munkáimat rendszerint nemcsak digitális formában adom át a megrendelőknek, hanem ragaszkodom ahhoz, hogy legyen mondjuk egy fotókönyv vagy -album is. Egy esküvőről például. Ennek oka nemcsak az, hogy a digitális adathordozó megsérülhet, elveszhet, hanem az is, hogy a különböző monitorokon nagyon különböző módon jelennek meg a képek, ezért az ügyfél nem biztos, hogy azt és abban a minőségben fogja otthon látni, mint amit én a profi, jól kalibrált készülékemen. Ez ronthatja az élményt, az ügyfél elégedettségét. Az adatvesztést úgy igyekszem elkerülni, hogy több helyre archiválok, biztonsági mentéseket csinálok. Újabban szolgáltatók „felhőiben” is lehet adatokat tárolni, a költségek határolják be, milyen szintig megy el az ember a biztonság megteremtésében. A családomról készült fotókból például egyébként szinte mindig csinálok papírképeket is. Ennek csak egyik oka a biztonság. A másik az, hogy a fotónak megvan az a varázsa, hogy akár egy beszélgetés közben is lehet nézegetni, lapozgatni, felidézni a hozzá kapcsolódó emlékeket. Ez olyan lehetőség, amit csak az állóképbe rögzített pillanat szemlélése adhat. Egy ugyanarról készült videó is teljesen más élmény. Másképp nézzük. Volt a videózás elterjedésekor egyfajta várakozás, hogy majd háttérbe szorítja az állóképet, de ez nem történt meg. Kiderült, hogy annyira más műfaj, hogy nem konkurensei egymásnak. Ma a fényképezés ugyanolyan népszerű, mint régen. Sőt, a mobiltelefonokkal sokkal többen, sokkal több fotót készítenek.

Tehát úgy látja szakemberként, hogy a fotózás él és élni fog?

Abszolút így van. Egy jó fotó örök. Ha megnézünk egy régi képet, ma is mesél nekünk. Az adott korról, a stílusokról, az emberekről. És ezt semmi más nem tudja úgy visszaadni, mint egy fénykép.

(A borítóképen: Tóth Tamás szerint egy jó fotó örök)