Virtuális futás igazi helyett

A járványhelyzet nagyon sok futónak és szervezőnek jelent problémát: nincs lehetőség futóversenyek megrendezésére, az előbbiek kihívás nélkül maradnak, az utóbbiak jelentős bevételektől esnek el.

– Mivel az egyéni sportolást nem tiltják, így kialakult a versenyzésnek egy újfajta módja: a virtuális futás – mondta Mayer Krisztina, a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karának oktatója, aki kutatásaiban feltérképezte, milyen tényezők állnak a virtuális futás népszerűsége mögött.

– Az elnevezés nem pontos, mert maga a futás nem virtuális, csak a versenyzés az, amire a futó benevez, akár egyénileg, akár párban vagy épp csapatban. Azt követően a világ bármely pontján teljesítheti a távot egy adott időintervallumon belül. Rendeztek kimondottan futópadon vagy helyben futásra buzdító „Győzzük le együtt a koronavírust!” virtuális futást is. Később a sportórája vagy a telefonja applikációján keresztül igazolhatja teljesítményét, végül postán megkapja a díjazást. Ezáltal a „versenyek” tulajdonképpen nem különböznek az edzésektől. Csupán az értük kapott elismerés, megerősítés, befutóérem teszi ezeket maradandóvá. Mindezek ellenére népszerű ez a speciális versenyforma, a futók valamiért szeretik ezeket a megmérettetéseket – tette hozzá Krisztina.

– Arra, hogy mi motiválja őket, kutatásomon keresztül kerestem a választ, amelyben 145 futó vett részt. Megerősítették feltételezéseimet: a virtuális futások vonzerejét a futás iránti motiváció fenntartása, az érmek szépsége és a jótékonykodás lehetősége adja. A bevételt sokszor fordítják jótékony célokra, mások megsegítésére. Emellett ezek a virtuális futások sokak számára segítik megélni a közösséghez tartozás megnyugtató érzését. A valahová, valakikhez való tartozás szükséglete nagyon erős az emberekben, és ezekben a vészterhes időkben, amikor sokan magányosan töltik a mindennapjaikat, ennek a megélése különösen hasznos – vonta le a konklúziót az oktató-kutató.

(A borítóképen: Így is lehet versenyezni)